Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

életet és egyik hitközséghez sem tartozik. Törvénybe ütközött a zugimaházak működése, mert kormányzati érdek fűződött ahhoz, hogy a hazai zsidó társadalom egészét nyilvántartsa, anyakönyvezze a hitközségi hálózat. A hatósági fellépést ezúttal Friedmanhoz hasonlóan Pollák Móric, a törzshitközség elnöke is szorgalmazta, mondván, hogy a szakadás csakis azoknak kedvezett, akik élnek ugyan a hitközségi intézményekkel és szolgáltatásokkal, de a költségekből egyik oldalon sem kívánják részüket kivenni. A vizsgálat meglepő eredményt hozott: a bepanaszoltak jelentős része ahhoz az ortodox hitközséghez tartozott, amelynek elnöke, Friedman Móric kérelmezte az alispáni eljárást. Schwarz Salamon és társai például kijelentették, hogy kizárólag Schwartz betegsége, a téli időjárás és a nagy távolság miatt végzik közös fohászaikat a tetemvári „zugimaházukban", másfelől viszont bekebelezett tagjai az ortodox közösségnek, rendesen fizetik az adót, hozzájárulásokat.

119 A jelentéktelennek tűnő epizód súlyát az növeli, hogy a törzshitközséghez tartozó Patzauer Mór szerint Friedman Móric, aki a korábban általa támogatott zugimaházaktól ortodox hitközségi vezetőként már éves különdíjat követelt, a hatósági eljárást csak azért indítványozta, mert az érintettek többsége megtagadta a fizetést.

120 Elveszítette feltétlen tekintélyét Friedman Mór, a törzshitközség pedig sikerrel élt az ortodox egység megbomlásából adódó tárgyalási lehetőséggel. A többség bizonyult rugalmasabbnak: a törzshitközség lemondott hitéletének és szervezetének amúgy sem túlzottan karakteres neológ jellegéről, ennek megfelelően határozat született a Kazinczy utcai zsinagóga belsőjének átépítéséről. Az orgonát eladták az emődi reformátusoknak.

121 1875. április 25-én közös közgyűlés fogadta el a némileg módosított ortodox alapszabályokat, a két hitközség újraegyesült „Miskolczi Orthodox Izraelita Hitközség" név alatt. Helyreállt a Sulchán Aruch tekintélye, az elvek szintjén mindenképpen. Az országos ortodox szervezet mégis gyanakvással fogadta az újraegyesülést, központi irodája csak évekkel később, 1878. július l-jén hagyta