Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Az egyenjogúsítás felett érzett öröm országos hulláma Miskolcon bankettekre, jótékonysági felajánlásokra adott alkalmat. Losonczi Farkas Károly városi főbíró jelenléte, Groák Dávid százforintnyi adománya az ápolda javára, valamint a Borsodmegyei Honvédegyletnek címzett felajánlások (Burger Jakab - ötven forint, Grünwald Ede - harminc forint) együttesen növelték 1868. január 14-én az emancipáció tiszteletére rendezett „lakoma" ünnepi fényét. Másnap Pollák Jakab leveléből értesült a városi tanács, hogy a nevezett helybéli nagykereskedő „örömét az egyenjogúsítás felett melegen fejezvén ki s a parlament s nemzet iránt hála érzelmeit tolmácsolván - a magyarhoni izraeliták egyenjogúsítását megörökítendő 200 forintot jótékony czélra olyképen zár ide, hogy ebből 100 forint a Borsodmegyei nőegylet, a Borsodmegyei filléregylet, a városi ápolda s az izraelita nőegylet közt egyenlően felosztandó - s 100 forint pedig városunk szegény lakosainak felsegélésére"

96 fordítandó. Emelkedett hangulat búcsúztatta a jogi korlátozások középkorias világát, a lelkesedés egy új kor nyitányaként köszöntötte az 1867. évi XVII. törvénycikket - nem feledtethette viszont a zsidóság belső problémáit. A hitközségek szervezésével kapcsolatban megnyilvánuló jogi, gazdasági és vallási konfliktusok a neoabszolutizmus éveiből eredtek. A reformkor - hosszas vitákat követően - érintetlenül hagyta a zsidó közösségek önrendelkezését az izraeliták egymás közötti ügyeiben. A szegedi nemzetgyűlés 1849. július 28-án feltételek nélküli zsidó emancipációról hozott törvényt és Miskolcnak külön büszkesége, hogy a diétán Palóczy László elnökölt, az előterjesztést pedig Szemere Bertalan interpretálta. A jogszabály megkésettnek bizonyult: Világost követően egyenjogúság helyett megtorlás következett, Haynau hadisarcot vetett ki a hazai zsidóságra és kezdetét vette az izraelita közösségi autonómia felszámolása. A bécsi kormány 1851ben elrendelte a khílék hitközségekké alakulását, önrendelkezésüket az egyházi, jótékonysági és tanügyi kérdésekre korlátozta, élükre kinevezett elöljárókat állított. Miskolcon az oktrojált hitközségi vezetés ellen már 1853 áprilisában panaszt emelt tizenkét helyi izraelita. Magasnak találták a rituális húsvágások után járó díj megállapított összegét, elégedetlenek voltak a kántor működésével és általában, visszaéléseket gyanítottak a gazdasági ügyek körül, új hitközségi elöljáróság választását szor96 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/a. 70/1868.