Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

György, aki pap, Miskolcon temeti el Anna leányát 1824-ben, majd Evhimiosz nevű fiát 1826-ban, ugyanebben az évben feleségét, 1827-ben Krisztina leányát, majd 1828-ban Athanáziusz fiát.

84 Az adatokból arra következtetünk, hogy lelkészként már 1824-től itt élt a városban, s 1828-ra családjának mind az öt tagját elveszítette. Ekkortól „jelenik meg", mint temető pap. 81 éves volt, amikor 1864-ben elhunyt. A halotti anyakönyvbe annyit jegyeztek, hogy az újvidéki nyugalmazott lelkész a karlovitzi főtisztelendő szentszék ülnöke és alesperese volt. Külön rovatba írták be a következőket: „A' megboldogult 42 évek során volt ezen szentegyháznak rendes lelkésze, 1862ik évi október hóban a' Ns. Közösség által kitűnt érdemei és hosszú szolgálataiért állandó nyugalomba helyeztetett. Temetésénél nagyszámú közönség jelen volt, mely alkalommal gyász beszéd tartatott még Margó lelkész által." A lelkészt a ma már fellelhetetlen udvari sírboltba helyezték.

85 (A XIX. század 60-as éveitől 1884-ig még 8 Popovicsot temettek, közöttük a legkülönfélébb foglalkozásúak voltak, származási helyüket tekintve pedig volt közöttük született miskolci, a Heves megyei Tárkányból vagy éppen Nagybecskerekből betelepült család.) Mindezt szükséges volt megjegyeznünk, mert a XX. században szintén van egy 40 évi szolgálatot ellátó Popovics nevű lelkész, aki azonban nincsen családi kapcsolatban sem az 17831864 között élt Popovits Györggyel, sem más, korábban felsorolt Popovics nevű családdal. Popovits Györgyöt Margó Emilián temette, aki az őt követő lelkész is volt 1862-től. Ezt a tisztet 1880-ig látta el, betegsége miatt mondott le, s 1881-ben meg is halt. Mindössze 55 éves volt, de feleségét (Frey Vilma lelkésznő) már 1869-ben, 47 éves korában eltemette.

86 Margó feleségét Jankovits Miklós, egri lelkész és szentszéki ülnök helyezte nyugalomra a templom északi oldalán lévő családi sírboltban. Ugyanide temetkezett férje is, de neje neve nincsen feltüntetve a sírjelen. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint három lelkész búcsúztatta. A korabeli sajtó úgy búcsúzott tőle, mint a városi társadalom és közélet kiemelkedő egyéniségétől, aki a kórházak és a gyógyítás ügyének is szentelte életét.

87 Szendrei János várostörténeti monográfiájában írja, hogy Margó Emilián koporsója mellett - saját 84 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. Nr. 2. 212,411, 441,442, 445. p. 85 MOGY. Orthodox Anyakönyv, II. k. 2. p. 6. bejegyzés 86 MOGY. Ortodox Anyakönyv, II. k. 31. és 92. sz. bejegyzések 87 Borsodmegyei Lapok, 1881. augusztus 15.