Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
Már 1909-ben megindult a vasgyári leányegyház szervezése. 1909. január 17-én tartott az egyházközség közgyűlést, amelyen kimondták a fiókegyházzá alakulást. 70 Egyben Andrássy Pált a fiókegyház jegyzőjévé választották. Az év május 16-án a vasgyári leányiskola IV. osztályú tantermében tartott közgyűlésen jelen volt Nemes Károly diósgyőri lelkész, Starke Vilmos gondnok, Andrássy Pál jegyző, a vasgyári és perecesi hívek szép számmal. Itt javaslatot fogadtak el a diósgyőri anyaegyház és a vasgyári fiókegyház viszonyára vonatkozóan. Az év szeptember l-jén kezdték meg a külön istentisztelet tartását, amelyhez a hívek pénzbeli és természetbeni adományait kérték. Nevezetesen a leendő istentiszteleti hely felszerelésére vonatkozóan: az úrvacsoraosztáshoz ostyatartó ostyatányér, üvegtálca, a borhoz üvegkanna, a templomhoz gyertyatartó, feszület, térdzsámolyok, agendáskönyv, biblia, három persely. A felhívásra Szokoly Arnold elhunyt neje emlékére kelyhet adományozott azzal a feltétellel, ha 20 év alatt nem alakulna meg az egyházközség mint anyaegyház, a kehely a Liptó vármegyei Német-Lipcse egyházközségé legyen. A Hegyaljai Egyházmegye 1909. augusztus 20-án Miskolcon tartott közgyűlésén fogadta el a diósgyőri anyaegyházközség és a vasgyári fiókegyházközség viszonyát szabályozó javaslatot, mely szerint ehhez az új fiókegyházhoz a Diósgyőr-vasgyári, Batthyány, Báthori sor lakói, Perecesen, az ehhez tartozó külterületen lakók tartoznak. Egyben arról is intézkedett a közgyűlés, hogy a diósgyőri anyaegyház adójából 70% marad az anyaegyháznál, a többi a fiókegyházé. A lelkigondozást, a konfirmandusok tanítását, az egyházi szolgálatokat az anyaegyház lelkésze látja el. Minden második vasárnapon tart istentiszteletet, sátoros ünnepeken, az ünnep másodnapján úrvacsoraosztást. Meghatározták a stóla mértékét is az egyháztagok jövedelmének megfelelően. Polgár Kálmán budapesti ékszerésztől megrendelték a patenát, alpaccából készült ezüstözött kelyheket, tányérokat, boroskancsót. Erre azt vésették: „Ki issza az én véremet, örök élete vagyon". Az ostyatartóra pedig ez a felírás: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem". Az első istentisztelet 1909. október 10-én volt, amire írásban hívták meg a híveket. Az istentiszteletek helyére vonatkozóan beadvánnyal fordultak a M. Kir. Vasgyárak Központi Igazgatóságához. Felmerült a templomépítés gondolata is, BALÁZS J. 1998. 130-131. p. (Hivatkozással a Diósgyőri Evangélikus Egyház 1892-1911 között vezetett jegyzőkönyveinek kötetére.)