Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

repelt a Melanchton Fülöp halála háromszáz éves évfordulóján rendezett ünnepségen 1860-ban. Máday Károly szuperintendens lelkész az 1865. június 24-i presbiteri gyűlésre küldte el lemondó levelét, melyben családi okokra hivatkozva elfogadta a dobsinai egyház meghívását és oda ment lelkésznek.

61 Utóda Zelenka Pál lett, akinek apja is lelkész volt. Tízen voltak testvérek, ő a második fiú volt. A hazai tanulmányok befejezése után Jénába ment, majd házitanítóskodott. Ezután Pesten volt a Székács nevű szuperintendens mellett, ahonnét Irsára, majd Miskolcra került. Új egyházfelügyelője is lett a gyülekezetnek Árvái Teöreök Sándor törvényszéki bíró személyében, akivel Zelenka Pál új egyházi rendeletet készített az egyház belső ügyei, főképp a gazdasági ügyek rendezésére. A temető dolgában ekkor intézkedtek. 1876-ig az egyházközségi főügyészi tisztet egy református vallású köz- és váltóügyvéd töltötte be, Sassy-Szabó István, akit a már mi általunk is ismert Glósz Károly váltott 1881-ben. Zelenka püspöknek gondja volt a szünetelő Fillér Egylet felújítására, az alapítványok felhasználásának ellenőrzésére, amit legjobban a kiadott évkönyvek kimutatásai bizonyítanak. Míg korábban a Nőegylet - de a Fillér Egylet is - a begyűjtött összegből a lelkész fizetésének emelésére fordított nagyobb összeget, Zelenka püspök a nevelés, főként a nőnevelés terén igyekezett előrelépni. A leányiskolában a varrástanítás előtérbe került. így ez az iskola elődje volt az 1880-as években Gálffy Ignácz által alapított nőipariskolának. Egyben arra is figyeltek, hogy a vallásos öntudat a nők útján jobban eljut a családokba, így a családokig terjedt a lelkigondozói munka. Az is figyelemre méltó, hogy Zelenka püspök-lelkész „templomcédulákat" szerkesztett, amelyeket aztán istentiszteletek alkalmával kiosztottak a hívek között, azokon tájékoztatták a híveket az egyházi élet rendjéről, a demográfiai helyzetéről. De arra is gondja volt, hogy felvilágosítsa a híveket dogmatikai, hitvallási kérdésekben. így a liberalizmus korában hasznos szolgálatot tett az elidegenedés, a felekezeten kívüliség hangoztatott propagandájával szemben. 1867-ben került a toronyóra a templom tornyára, amelyet a város által fizetett órásmester kezelt. 1870-ben vezették be a „Nagy Gradual", vagy „Öreg Gradual" helyett, az ún. győri énekeskönyvet; 61 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 370-371. p.