Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

A belpolitikai egyenetlenségek ellenére, az ország és a király látszólagos egyetértésben ünnepelte a millenniumot. Az országra szóló ünnepségekből a miskolci hívek is kivették a részüket. 1895. december 31-én éjjel a harangok zúgása közben ünnepi istentiszteletek voltak a templomokban. Másnap az iskolákban a tanulóifjúság ünnepelt, és minden egyesület a maga módján megrendezte saját ünnepségét, folyamatosan az év végéig. Az ünneplés hátterében tovább folytak a politikai viták, de egyre intenzívebben jelentkeztek a társadalmi problémák is. Erősödtek a szociális mozgalmak, különösen a mezőgazdaságban. Napirenden volt a nőkérdés és ezzel együtt a választójog kérdése, valamint a legsúlyosabb, a munkanélküliség és a kivándorlás. Az egyház mindezekben a kérdésekben hallatta a szavát. 1891-ben jelent meg XIII. Leó pápa „Rerum novarum..." kezdetű enciklikája, majd ennek nyomán a püspökök pásztorlevelekben igazították el a papságot és a híveket. Az enciklika a keresztényszocializmus eszméjét hirdette meg, és a keresztény szellemű szakszervezetekben látta a megoldás útját. Nálunk 1907-ben alakult meg a keresztényszocialista párt, Giesswein Sándor

43 kanonok elnökletével, aki egyben a nőmozgalmak pártfogója is volt. Különös gondot okozott az egyháznak az ateizmus erősödése, ami formailag a „felekezeten kívüli" státus hirdetésében fogalmazódott meg. Az egyház úgy vélte, hogy e mögött nem annyira a meggyőződés, hanem az egyházi adó fizetése alóli kibúvás szándéka rejtőzik. Ezért arra hivatkozott, hogy a törvény felekezet nélküli állapotot nem ismer, mert a keresztségben mindenki valamely egyház tagja lesz. Ha a nagykorúság elérése után valaki kilép az egyházból, 5 évig még köteles az adót fizetni. Ennek az érvelésnek túl nagy hatása nem volt. Az egyházi jövedelmek mindenesetre csökkentek. Az országos gondok természetszerűen csapódtak le az egyházközségeknél. Ezekben az időkben a prédikációk, a sajtóban megjelent cikkek és az egyesületek irányításának témaköreit ezek a jelenségek szolgáltatták. Ezek mellett sajátosan helyi vitatémák is adódtak. Ezekből néhány: 1913. november 8-án az egyesületek templomi hangversenyt rendeztek a minoriták orgonája javára. Ezzel kapcsolatban többen sérelmezték, hogy az Isten házát profán koncert színhelyévé degradálták, és ráadásul még belépő díjat is kértek. Egy hónappal később a Miskolci Estilap arról cikkezett, hogy a Szent István 43 Giesswein Sándor (1856-1923) győri kanonok, a Kereszténydemokrata Párt alapítója (1907), és elnöke.