Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

„A Röntgen-laboratórium a városi forgó-áramot használta, amely egy gáz-szaggató segélyével transzformálva, mint szaggatott egyenáram táplálta az induktort. Az átvilágításokat és felvételeket egy átvilágító fal, vagy egy »trosboscop« segélyével álló vagy fekvő helyzetben eszközölhettünk. A Röntgen laboratóriumból nyíló sötét kamrában a felvételeket azonnal előhívtuk, s a betegek első sebészi ellátása már ezen Röntgen-lelet alapján készült. A Röntgen-vizsgálatot a sebészorvos vagy a barakk orvosa nyomtatott Röntgen-lapon kérte, amelyre a laboratórium a leletet rávezette/' A technikai felszereltségnek ez volt a kor szerint legmagasabb foka. A géppel 306 átvilágítást és 200 felvételt készítettek. Mint a labororvos rögzítette, „fontosabb sebészi esetekben a helybeli tartalékkórház is hozzánk küldte röntgenezésre betegeit."

399 A röntgenfelvételek felhasználásával a kórházban összesen 1766 műtétet hajtottak végre, s ezek közül 4000 a test valamely részéből lövedék, repesz stb. eltávolítás volt. Az érzéstelenítés a műtétek során közel 300 esetben altatással, közel 600 esetben „bódítással" volt megoldható, míg a „helyi érzéstelenítés" volt a leggyakoribb fájdalomcsillapítás. Az állomáson tartózkodó, sok nemzetiségű katonaság 1,56%-a, pontosan 962 katona halt meg. Közülük „mindössze" 448 volt azok száma, akik fertőzésükbe haltak bele. Az ún. kolerakórház személyzete (54 orvos, 202 ápolónő, 19 lelkész és teológus, valamint 431 fő segítő és rendfenntartó katonai osztag) az adott körülmények között mindent megtett azért, hogy az itt eltemetettek száma nem lett nagyobb. Arról viszont nincsenek ismereteink, hogy az itt szolgálatot teljesítők közül (bár meghatározott idő után és rendszerben váltották őket) hányan estek áldozatul a járványos betegségeknek. Miskolc közegészségügyének következő „tehertétele" 1917 októberében következett, amikor az epedemiának nevezett (népiesen spanyol-betegség, spanyol-járvány) kór végighullámzott az országon. Budapest, Kassa, Eger, Arad, Nyíregyháza mellett Miskolcon is tartós volt a járvány, havonta 70-80, összesen közel 300 áldozatot szedve.

400 Kezdetben az Erzsébet kórház adott helyet a betegeknek, de amikor nyilvánvaló lett, hogy járványról van szó, a betegeket kitelepítették az első világháborús, korábban már „bezárt" barakk-kórházba. A többi városhoz hasonlóan Miskolcon, Diósgyőrben, a Vasgyárban, Perecesen és Martintelepen is bezárták az összes állami és kincstári »» TARNAY GY. 1916. 36-37. p. wo Reggeli Hírlap, 1918. október 13.