Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

dozatok pontos számát nem tudjuk, csak azt, hogy minden „belvárosi" temetőbe temettek. Az oroszoknak külön temetőt, tömegsírokat csináltak a mindszenti római katolikus temető végében. 1865-ből már pontosabb, s kifejezetten a miskolciakra vonatkozó adatokat ismerjük Popper József kórházi főorvos jelentéséből. Eszerint egy év alatt 1 223 fő beteget gyógyítottak. Közülük 269 volt miskolci, 40 pedig megyebeli. (Néhányan jöttek Galíciából, Erdélyből, s Ausztriából is - ezek valószínű átutazók, vagy kereskedők lehettek.) A helyiek közül legtöbb beteg napszámos volt, majd a kézműves iparosok és a vasúti munkások következtek. Az elvégzett műtétek döntő többsége kéz- és lábcsonkolás volt. A kórházi kezelés során meghaltak számát nem ismerjük.

392 1872 novembere és 1873 októbere között szintén kolera pusztított. 926 megbetegedést regisztráltak, s a halottak száma 576 fő volt (közülük 350 gyermek). E két év alatt Popper doktor feljegyzései szerint himlő és „hideglelés" járvány is volt, az összes halott száma meghaladta a 3 000 főt.

393 1879-ben Ixel Soma és Kun Tamás készítettek jelentést a város egészségügyi állapotáról. Eszerint az átlagosnál rosszabb volt a helyzet, mert a városban vörheny-járvány volt, gyakorta halálos kifejlettel. Sok volt a légző és emésztőszervi megbetegedés, a „roncsoló toroklob" (diftéria), a halálesetek 10%-a pedig „tüdőlob" (tbc) következménye. 1032 születésre 1029 halálozás esett, a halottak 4

/5-e otthonában, x

l5-e kórházban (szegényotthonban) hunyt el. A gyermekhalandóság magas, hiszen 1029 ember közül 421-en nem érték el az ötéves korukat. Védőoltást csak himlő ellen alkalmaztak, s összesen 1 157 főt oltottak be. A temetők túlterheltsége komoly gondja a városnak, bár minden hitfelekezetnek van saját sírkertje. Ezek viszont vagy a város területén, vagy a városhoz igen közel vannak. Legnagyobb gondot az avasi temető jelenti, de az evangélikusok és római katolikusok temetői is lakóházakkal körbeépítettek, zsúfoltak.

394 A XIX. század utolsó évében - az Erzsébet kórház megnyitása előtt - olyan kórházi statisztika készült, amelyből a város egészségi állapotára vonatkozó, általános megállapításokat tehetünk. A kórház 6b osztályán (belgyógyászat, sebészet, szemészet, női betegségek, szülészet, fülészet) 2453 beteget ápoltak, s túlnyomó többségük (1 843) belgyógyászati eset volt. Kiemelkedő számú volt tüdővészes (tbc-s) 392 THURZÓ NAGY L. 1965. IV. köt. 139-140. p. 193 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 49-50. p. 394 Jelentés, 1880. 30-36. p.