Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM
barakk van feltüntetve, s aki feladta a lapot, ráírta: „ez a mi kaszárnyánk ez a barak". Nem valószínű, hogy laktak benne, de mert az épület körül nagy kiterjedésű szabad terület volt, gyakorlótérnek és időleges szálláshelynek használták a hosszan elnyúló sor-épületet. Az 1920-as, de főleg a 30-as években az állagában folyamatosan romló régi épület mind túlzsúfoltabb lett. 140-150 ember tengette itt életét, de az Erzsébet Kórház elmeosztályának túlzsúfoltsága miatt 20-25 nem közveszélyes elmebeteget is elhelyeztek itt. Az épület egy külön részében vakokat és süketeket is gondoztak. 356 Mindkét esetben voltak vergődésszerű megoldási kísérletek, számottevő eredmény nélkül. így a süketek és vakok új intézetét a Zrínyi utcában, a volt járványkórház épületében kívántak elhelyezni. (Ez a második világháborúig nem sikerült, a háború alatt pedig az épület bombatalálatot kapott, s olyan mértékben károsodott, hogy le kellett bontani.) Az elmebetegek idehelyezésén azért nem tudtak segíteni, mert 1931től kórházi rendelet írta elő, hogy a kórházi ápolásra nem szoruló, de házi ápolást igénylő betegeket a lakóhely szerint illetékes elöljáróságnak kell fogadni. A hozzátartozók nélküli beteget a város köteles volt az ápoldában elhelyezni, s róla gondoskodni. A dokumentumokból azt látjuk, hogy helyi megoldás nincs. A város a belügyminisztériumtól várt segítséget. A polgármester 1938-ban leírja, hogy „az egész épület régi, falai homokkőből és vályogból szigetelés nélküli épületek. Faalkatrészei korhadtak, tisztasági és egészségügyi szempontból kifogástalan állapotba már nem hozható. Általában véve a mai kor legminimálisabb szociális és egészségügyi követelményeinek sem felel meg." 357 A város új szegényház megépítésében gondolkodott, amelynek fedezetét úgy kívánta előteremtem, hogy városi ingatlanokat értékesít. (Ezt viszont elvileg nem tehette meg, hiszen a Speyer-kölcsön fedezeteként 1925-1927-től a város teljes vagyona szolgált. Ezért csak különleges tranzakciók voltak lehetségesek, mint pl. ahogy az a Zsidókórház megvásárlása esetén a hadtestparancsnokság által fizetett összeg városi kiegészítése esetében történt.) 35(1 Reggeli Hírlap, 1935. június 6. 157 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906.14981/1938.
