Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

munkanélküliek egyre növekvő hada - az ún. bethleni konszolidáció részeként melléktermékeként. A megfigyelőállomás orvosi naplójából kitűnik, hogy 1914. december 27-től 1916. február 12-ig 54 orvos teljesített hosszabbrövidebb ideig tartó szolgálatot. A tábor vezető orvosa 1914. december 27.-1915. február 4. között dr. Pfliegler Imre volt. Őt dr. Szánthó Bertalan váltotta, s 1916. január l-ig volt kint, majd dr. Vészi Gyula következett, a tábor bezárásáig, megszüntetéséig. Mellettük 44 barakkorvos váltotta egymást. Volt műtőorvos, bakteriológus, és röntgenes is. Az alkalmazott ápolónők száma a tábor „feltöltöttségének" függvényében változott. 1915 januárjában 108-an, 1915 októberében 202-en dolgoztak. Létszámuk e két adat között változott. A megfigyelőállomásnak külön katonai osztaga volt, amely a tábor védelmét másrészt belső rendjét biztosította. Egy ezredes parancsnok 14 fős tiszti karral, valamint 431 fő legénységi állománnyal látta el az ügyeleti és őrszolgálatot. Ennél is fontosabb volt, hogy ők biztosították a betegszállítást a vasútnál a táborba, illetőleg ők kísérték az innen tovább küldött betegeket az ország más kórházaiba. A tábornapló szerint 1 766 műtétet végeztek el az orvosok. Legnagyobb számban a lövedékeltávolítás, tályogfelnyitás és az amputálás szerepel. A műtétek során 858 alkalommal végeztek általános és 993 esetben helyi érzéstelenítést.

353 A tábor életéhez, békéjéhez, s főleg a temetésekhez szervesen hozzátartozott a dísztéren emelt kápolna, amelynek első része a római katolikus, a hátsó része pedig a református szertartásnak megfelelően volt berendezve. Építője Borhy György volt. A temetőben 962 katona alussza örök álmát. A temetőnek külön kápolnája volt, ennek tervrajza ismeretes. A felépítést Miskolc városa támogatta, illetve vállalta magára. Felszentelése pedig 1915. november 2-án a megye és a város, az egyházak és a helyőrség képviselőinek jelenlétében történt meg. Erre is gondolva a Miskolci Városszépítő Egyesület 1992. november 2. óta minden évben megemlékezést és koszorúzást rendez a temető még viszonylag épségben megmaradt kapuzatán és a kápolna romjain. A temetőben az időn kívül a legnagyobb pusztítást a Sajó 1974. évi áradása és kiöntése okozta. 353 TARNAY Gy. 1916. 33-36. pp. TARNAY Gyula feljegyzései szerint a táborkórházban 10 100 fertőző beteg fordult meg, közülük vérhasban szenvedtek a legtöbben (7 610), majd a tífuszban megbetegedtek következtek (2 441). Kisebb számban fordult elő a kolera és a himlő. TARNAY Gy. 1916. 38. p.