Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

JÁRVÁNYKÓRHÁZ (KOLERAKÓRHÁZ) A ZSOLCAI-KAPUBAN (1914-1918) Az 1992-es várostérképen a József A. u.-Fonoda u.-Szinva patak és Harmat, Szekerész utcák által jelölt tömb a Szondi György-telep. Ezen belül, ennek északnyugati sarkában található a BuzogányÜteg-Szekerész-József A. utcák által határolt József Attila-telep. Korábban ez volt a Vay-telep, ahol 1926-1941 között három építési fázisban 40, 40, majd 100 szükséglakást adtak át. Jellegére, nyomorúságos voltára utal, hogy a Danyi-völgyi és a tetemvári, ún. Honfoglaló-telep mellett ez volt a város harmadik nyomortelepe. Előzményei visszanyúlnak az 1914-1916 között kiépített ún. katonai megfigyelőállomásra, az első világháborús barakk-kórházra, hiszen a háború után ezeket a többnyire kátrányburkolatú deszkából készült barakkokat szállták meg a város legelesettebb polgárai. Az egykori kórház nagyjából lefedi a Szondi-telep területét. A kórház ún. kolera temetőjét az országút túlsó oldalán, a Sajón túl, a mai Sajó és Hernád utcák között alakították ki. Akik nem fertőző betegségben hunytak el, azok eltemethetők voltak a Deszka-temető mellett kialakított sírkertben, a Hősök temetőjében is. Az első világháború kitörését követően, a sebesültek fogadását előkészítendő, Magyarországon 14 katonai megfigyelőállomást hoztak létté.

348 A miskolci állomás a galíciai fővonal közelében - érthetően - viszonylag korai „alapítású", vezetője vagy miniszteri biztosa pedig az a Tarnay Gyula, aki ebben az időben Miskolc város és Borsod megye főispánja volt.

349 A bulgárkertészek földjére azért esett a választás, mert itt haladt a Miskolc-duklai országút, másrészt közel volt a vasúti pályaudvarhoz, ahonnan külön lóvasúttal - viszonylag kis távolságon - meg lehetett közelíteni a tábort. 1914 november-decembere volt az építkezés első szakasza, amikor 53 nagyobb, és 8 kisebb barakkból álló várost kellett kialakítani. A nagy barakkok 10x40 m, a kisebbek 5-10x15-16 m alapterületűek voltak. A barakk gerendavázon álló, külső-belső deszkázassál ellátott, földbesüllyesztett falú építmény volt. Ablakai egyszerűek, egyfalúak voltak. Az épületet kívülről kátránylemezzel, belülről olajos papírral borították, ez jelentette a többrétegű hőszigetelést. Az épületek belülről kőszénsalak feltöltést kaptak, s ezt deszkapadlózat takarta. A barakkok utcákban 348 TARNAY Gy. 1916. 5. p. 34y DOBROSSY 1.1997. 37-42. pp.