Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

leszorításába, mert nem versenytárgyalás útján szerződéssel adta ki a munkákat, hanem ún. házilagos kivitelezésben, a képesített főmérnök vezetésével, óradíjas segédekkel végeztették a munkákat. Ennek az olcsóbb megoldásnak az eredményeként van a városban számtalan épület, amelyeket az állami és városi igazgatásban alkalmazott főmérnökök terveztek, és építtettek. Közöttük volt Adler Károly városi főmérnök (református főgimnázium, úthálózat, járda, víz és csatorna hálózat); Czakó Lajos állami főmérnök, aki az 1878. évi árvíz után alakult „vészbizottság" elnökeként az ideiglenes hidakat és utakat tervezte és építtette, s ő készítette a Pece és a Szinva szabályozásának előterveit is. Foglalkozása: kereskedő A miskolci gazdasági fejlődés fő mozgatója, a város társadalmának alakítója a kereskedelem. A XVII-XVIII. században a kereskedelmet a piaci és vásári színterek mellett a kereskedők legjellegzetesebb figurái a házaló kereskedők, a bérlők, az ital és húsmérők. A házaló kereskedők mindent érintő tevékenysége és árui mellett fő kereskedelmi cikk az állat, a fűszer, a bor, a gyarmatáru és a textil. A tőkefelhalmozó házaló kereskedők elsősorban a görögök közül kerültek ki, majd a görög szabadságmozgalom győzelmét követően közösségük szétszóródott, hazatelepült. Gazdasági és társadalmi szerepüket átvették a zsidók, akiknek az emancipáció eredményeként lehetőségük lett a letelepedésre, s így a kereskedelem szerkezete is átalakulhatott. A házaló kereskedelem végét az 1879-ben hozott tanácsrendelet jelentette, amely megtiltott minden házaló kereskedést. Miskolc nagyon kedvező piaci adottságokkal, tág vonzáskörzettel rendelkezett már a reformkorban is. Ekkor vált uralkodóvá az a tendencia, hogy a megélhetési források bővítése érdekében az iparűzők kereskedelemmel is foglalkoznak. A kisipar kezdődő válsága idején az iparűzők kereskedésének jellegzetes színtere volt az iparági összefogással kialakított „árulószín". A miskolci piac központi szerepe a vonzáskörzet viszonylatában még megmaradt az iparűzők számára, de egyre távolabbi piacokon találkozunk a miskolci iparosokkal. A városi kiskereskedelem már nem a piacokon, hanem a boltokban zajlik, s az áruellátás hatalmas arányú növekedésével alakul ki az a kereskedő réteg, amelyik már elhagyja eredeti iparűző foglalkozását és csak közvetítő kereskedő lesz. Az infrastruktúra fejlődése az árube-