Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

1. 2. 3. 4. 5. ranghelycsoportban lx 2x lx 2x lx 2x lx 2x lx 2x 1898 18 4 3 7 4 gyógyszerész 4 1 1 2 ügyvéd 11 3 2 4 2 orvos 3 1 2 építész 1909 17 4 3 8 2 gyógyszerész 2 2 ügyvéd 11 3 3 4 1 orvos 2 1 1 építész 2 1 1 1917 22 5 7 10 gyógyszerész 1 1 ügyvéd 12 3 3 6 orvos 6 2 4 építész 3 1 2 összes 125 14 1 16 1 27 7 22 8 13 16 Nem érintette a szőlők pusztulása ilyen nagy mértékben azokat a szőlőtermelőket akik nagy mennyiségű bort tudtak tárolni és a környező országokat is behálózó kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeztek. A 30-45 évig a legtöbb adót fizetők sorában maradó értelmiségiek a nagyszámú háztulajdon mellett tárolásra alkalmas pincéket is birtokoltak. A 40-45 éves tagsággal rendelkezők mindegyike több pince tulajdonosa is volt. Ezek a borpincék a több száz méteres hoszszúságot is elérő labirintusok voltak a városban emelkedő dombok mélyén. Ennek a rétegnek volt jellegzetes képviselője Szabó Gyula gyógyszerész, a Fehér Kígyó gyógyszertár tulajdonosa. Évente több ezer hordó bort vásárolt és egy-két alkalmazottját állandóan utaztatta, hogy borait az osztrák tartományokban, Romániában vagy Szerbiában eladják. Nemcsak kereskedett a borral, de Tállyán termelte is a szőlőt, majd a filoxéra pusztításai után saját nemesítésű amerikai vesszőkkel telepítette újra az elpusztult Tokaj-hegyaljai szőlőtelepeket. A védekezésnek ezt a módját természetesen csak azok engedhették meg maguknak, akik nem csupán a szőlőtermesztésre alapozták gazdaságukat, vagy több helyen volt birtokuk, mert a szegényebb réteg egyrészt nem bírta fedezni az újjátelepítés költségeit, másrészt anyagilag nem tudta kivárni az új telepítések termőre for-