Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

rendes lefolyása nem lehet."

245 így elöntötte a korábban vízmentesnek gondolt helyeket is. A polgárok többségét álmában érte a veszedelem, sokan ezért menekülni sem tudtak. „Midőn a vészharang megkondult, egy még néhány óra előtt virágzó városban 2185 család küzdött a halállal."

246 Az éj koromsötét, mentésre virradatig nem volt esély. Reggelre a város romokban hevert, a lakóházak fele szinte megsemmisült vagy lakhatatlanná vált. Az ár 21 helyen emelt torlaszt a városban a magával ragadott, elsodort háztetőkből, kerítésekből, bútorokból. Az első ijedtségből felocsúdva szinte azonnal megkezdődött a mentés és a károk helyreállítása. A rendőrség összeszedte a halottakat, az északi városrészben a major udvarára, a déliben a kálvária épületéhez, illetve a az izraelita kórházhoz szállították a tetemeket. Itt történt meg azonosításuk. Összesen 277 fő volt a halottak száma, köztük 65 ismeretlen.

247 Szeptember 2-án az egész város gyászolt, ekkor temették az áldozatokat. A forrásvölgyi közös temetőbe 56 főt, a mindszenti római katolikus sírkertbe 32 főt helyeztek örök nyugalomba. 173 főt a családja temetett el, 10 áldozatot később találtak meg, elsodorta a városon kívülre őket az ár. Soltész Nagy Kálmán vezetésével még az árvíz másnapján teljhatalmú vészbizottság alakult a legsürgősebb munkálatok beindítására, illetve a károk felmérésének megkezdésére. A két orvos Kun Tamás és Ixel Soma valamint a Bódogh Albert megyei főorvos vezetésével továbbá a már említett rendőri segítséggel a halottak összehordását és azonosítását végezték. Czakó Lajos, a város mérnöke két másik mérnökkel a hidak ideiglenes helyreállításával és a közlekedési útvonalak rendbehozatalával foglalkozott. Az élelmezési bizottság a beérkező segélyszállítmányokat osztotta ki. 248 Már az első nap megrendeltek Kassáról 800 cipót az éhínség megelőzésére. Sokan siettek a város segítségére, ki pénzzel, ki eszközzel, vagy munkájával igyekezett enyhíteni az árvíz kárait: Az elsők között küldött pénzbeli segélyt Samassa József egri érsek - 5000 forintot. Borsod megye főispánja báró Vay Béla és Melczer Gyula sajóörösi birtokos saját szekereiken vittek élelmiszert és felfogadott napszámosokkal (50-60 fő) több napon keresztül dolgoztak a torlaszok elbontásában. Buol Konstantin tábornok és Pecchio lovag 245 WAGNER]. 1879. 9. p. 24fi WAGNER J. 1879. 21. p. 247 Jelentés az árvízről. 1879. 7. p. 248 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 15. p.