Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
mozdította a város fejlődését. Jelentős számban képviselteti magát Miskolc a megyegyűlésen, ellenük irányuló javaslatot leszavazták volna. Jó, váljon szabad királyi várossá, de nem „múlhatatlanul szükséges előbb szabaddá tenni magát a földesúri köteléktől, akár megváltás, akár kiegyezés, akár törvény útján?" Ha megnyeri, a megye sokat veszít: a nagyszámú intelligens erő pártfogását, amellyel most Miskolc bír a bizottságok tagjai között, a kvótát, mely a kivetendő háziadóból, központi költségek címén a várostól kerülne, az érdeklődést, mellyel most iránta a város viseltetik. Veszít a város is, a megyét, mert többé kapcsolata nem lesz vele, sőt összeütközésbe fognak kerülni. Megszaporodnak a költségek is. (Laktanyák, utak karbantartása stb.) Az új önkormányzat is nagyobb kiadás. Ezek nem állnak arányban a királyi városi teendőkkel. És végül, jönni fog egy főispán a város élére, valamelyik szomszédmegyei unatkozó mágnás személyében, aki az államadót 3-4000 forinttal szaporítja, fizetésével. Eljön majd az ideje az önállóságnak, még nem most. Répászky Alajos az ügyvédi kamara alelnöke, a Deák-párt miskolci elnöke szerint: Miskolc szervezete már most is kiállja a próbát bármelyik szabad királyi városéval. A személyzet létszáma már most annyi. Ok sem akarnak most már nekirohanni az országháznak a törvényjavaslattal, de összegyűjteni az adatokat hozzá igen. „Egy küldöttség fogja véleményezni, mi szükség kelletik még az elinduláshoz." Véleményéhez csatlakozott Lichtenstein József is. A februári közgyűlésen megválasztották az 51 tagú bizottságot, amelynek feladata az érvek, adatok összegyűjtése volt. A bizottság személyeskedéstől sem mentes értekezleteken vizsgálta meg a nyolc kérdésre adandó válaszokat. A legfontosabb kérdés a megyei fermhatóság kérdése volt, amelyről el kellett dönteni, hogy hátrányos-e vagy előnyös. Október elején tartotta a bizottság utolsó ülését, amelyen éles vita bontakozott ki a jelentés tartalmáról. Martin Károly úgy vélte, el kell fogadni a jelentést jelen formájában, hisz mindenki ezt akarja. Bató István szerint sok pénzbe kerül az átalakítás és most szegény a város, különben nem is olyan rossz a megyénél, döntsön a megye. Horváth Lajos országgyűlési képviselő kifogásolta, hogy hiányzik a jelentésből az objektivitás, olyan mint egy pártprogram. A vita ellenére a bizottság nagy többséggel megszavazta a jelentést. 176 6 Borsod, 1873. 41. sz.
