Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

pontos meghatározottsága. Az osztrák bírósági rendszer több eleme átkerült az 1871-es bírósági törvényekbe is. Egységes szervezetű törvénvszékek váltották fel a korábbi sedriákat, a kiváltságos területi bíróságok és szabad királyi városok ítélkezési fórumait is. A korábban döntő befolyást gyakorló középfokú területi szervek csupán igazgatási szerepkörüket tartották meg. A bírósági szervezet alapegységei új szervek, a járásbíróságok lettek. Mindig a törvényszéknek alárendelten működtek, illetékességi területük pontosan körülhatárolt volt. Hazánk jogtörténetében először jöttek létre az egész országot átfogó - közigazgatástól függetlenített - helyi bíróságok. A járásbíróságokat később anyagi okokból összevonták, egy részüket újra közigazgatási feladatokkal terhelték meg. Az osztrák neoabszolutizmus egyik maradandó intézkedése a telekkönyvi intézményrendszer kialakítása volt. Az 1855. július 20-i osztrák igazságügy-miniszteri rendelet meghatározta a telekkönyvügy intézésére hivatott szerveket; az 1855. december 15-i pátens a telekkönyvi rendtartást vezette be. E fontos jogforrások szerint (ellentétben az 1849-es ideiglenes szabályozással, amely a betáblázással kapcsolatos pereket a járásbíróság hatáskörébe utalta) a telekkönyvi ügyek intézésére telekkönyvi tanácsokat (Grundbuchs-Senat) kellett felállítani. A testület a telekkönyvi vonatkozású, elsőfokú bírósági teendőket is ellátta. A telekkönyvi tanácsokat az általános bírói szervezetre tekintettel állították fel. Legtöbb esetben a megyei törvényszékek mellett jöttek létre, elnökük a törvényszék elnöke vagy kijelölt bírája volt. A telekkönyvi tanács működésével szemben a felettes telekkönyvi hatósághoz, az igazgatósághoz (Grundbuchs-Direction) lehetett fordulni; az általa hozott határozatot azonban az illetékes főtörvényszék bírálta el. A bírósági rendszer - a gyakori szervezeti változtatások ellenére mindvégig egységes volt abban, hogy az ügyek három fokú elbírálását tette lehetővé. Az osztrák igazságügyi politika azonban ragaszkodott ahhoz, hogy országunk teljes területét átfogó bíróság ne létesüljön. Mindkét fontos szervezeti reform (1849, 1854) Magyarország területét öt kerületre osztotta, ahol öt főtörvényszéket állított fel. A bírósági területek felosztásakor arra is ügyeltek, hogy a korábban egységes Magyarország melléktartományait szintén a birodalmi központ alá rendeljék. Ezzel magyarázható, hogy Erdélyt és Horvátországot a szűkebb értelemben vett Magyarországtól elkülönítve szervezték meg. Az 1849. november 18-án kiadott pátens a Bánságot