Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

kik az előbb kért segélyt visszautasították, mindazonát az összes valóban szűkölködő néptömeg hála érzelemmel nyúlt a segély után s összetett kezekkel áldotta az atyáskodó fejedelmet és kormányát; sőt voltak esetek, melyekben fenyegetésekkel fordultak az agitátorok ellen, meglévén győződve, hogy a segély nem ezektől, hanem csupán a magas kormánytól jő és várható."

141 Az elfogultsággal, sőt rosszindulattal jogosan vádolható beszámoló tényalapjaként egyetlen megjegyzés: a megyefőnök saját bevallása szerint augusztus 2-án kapta meg az ínségenyhítő bizottmány megalakítására vonatkozó utasítást, s az értekezletet, két hónap eltelte után, október 4-ére hívta össze. Ennyire azért nem volt rossz a postaszolgálat és a közlekedés Borsodban. 1865-re a politikai helyzet úgy alakult, hogy lehetővé váltak a kiegyezési tárgyalások. Június 8-án jelent meg az uralkodónak az a kézirata, amely visszaállította a Helytartótanács törvényes hatáskörét és július elsejével megszünteti a különleges katonai bíróságokat. Ez az utasítás megindította a legfelsőbb hivatalokban is a változást, melyet nemsokára követett a középfokú igazgatás átszervezése. A Schmerling-provizórium korszaka 1865. június 8-án lezárult. A történeti szakirodalmat ismerők számára már fel sem tűnik az az elgondolkodtató tény, hogy a magyar múltnak ezt a korszakát nyilván a kortársak leírásait követve - egy-egy utasítás nevével címkézve jelenítjük meg. Beszélünk az Októberi Diplomáról, a Februári Pátensről, a provizóriumról. Ez a fajta megközelítés azt sugallja, hogy ennek a korszaknak a legjellemzőbb meghatározója az utasítás, amelynek nincs kapcsolata a társadalmi valósággal, sem a múlttal, sem a jövővel. A végrehajtásra létrehozott, gyökértelen hivatalok az utasításokat jól-rosszul végrehajtották, majd egy politikai fordulattal eltűnt a hivatal és eltűnt az utasítás minden következménye, jöhetett az újabb utasítás. Ez a fajta ideiglenes jelleg csak akkor állandósult, amikor a hatalmi-politikai berendezkedést illetően megszületett a győztes és a legyőzött „kiegyezése", amelynek voltak gyökerei a múltba és kísérletet tett a jövő folyamatosságának megteremtésére. 141 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 751/b. 34/1865.