Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
cukorkagyár a XX. század elejére túlnőtte a kézi és manufakturális termék-előállítás, a piaci, vásári és bolti értékesítés szintjét és fórumait, valóban gyári szinten állította elő termékeit. 752 A vásári pecsenyések mellett a XIX. század első felében készült árszabások feltüntetik a halárusokat, halsütőket is. Miskolcon kevésbé a Szinva, inkább a Hernád és a Sajó közelsége miatt a hal, mint nyersáru nagy mennyiségben került a piacra (főleg a csíkra, csíkhalra vonatkoznak a feljegyzések, amelyeket dézsában és fonott kosarakban árultak, s bádogedénnyel literszámra mértek). A piaci halárus „modern" változata 1905-ben jelent meg Miskolcon, amikor a Grünwald és Wilkenfeld cég megnyitotta, pontosabban megalapította oroszhal és szardínia gyárát. Az 50 nőt és gyereket foglalkoztató üzem évenként két és fél vagonnyi terméket állított elő, s országos piaca volt. 753 A piaci áruk sorában mindenkor fellelhető a falun készített, s csak kis tételben eladásra gyártott borecet. Az ecet ipari méretű gyártása a XIX. század utolsó harmadában kezdődött el Miskolcon. 1880-1890 között három vállalkozás is foglalkozott ecetgyártással. Legjelentősebb Pollák Mór 1884-ben alapított ecetgyára volt, aki szeszből állított elő 5 munkást foglalkoztató üzemében évente 2000 hektoliternyi ecetet. A századfordulón a jelentések a termelés megtízszereződéséről szólnak. 754 (A Pollák Mór és leszármazottainak ecetgyára a Kazinczy u. 19. sz. alatti mai APEH-székház telkein az 1930as évekig működött. 755 ) A vásári étkezéssel összekapcsolódó ital a pálinka, a bor, kevésbé a sör és a szódavíz volt. Az italmérésre szigorú előírások vonatkoztak, egyrészt a korcsmáltatási jog formájában, másrészt a használt ivóalkalmatosságok hitelességét illetően. A pálinka- és borfogyasztást most mellőzve az ipari szintű sörfőzésről és szódavíz-előállításról szükséges néhány megjegyzést tennünk. A serházak, ser főzök a XVIII. század elején tűntek fel városunkban. A tapolcai apátság serfőző műhelyét 1709-ben, még a miskolci „a Hunyad utczán kívül való városunk közönséges Serháza"-t 1714ben említik először írásos forrásaink. A ser fogyasztására viszont 1704-től utalnak adatok. 756 A serfőzőknek nem volt céhe, a manufak752 A Miskolczi Kereskekdelmi és Iparkamara jelentése, 1892. 65.101. p. 1893.129. p. és 1904.150. p. 753 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1903.147. p. 754 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1892.103. p. 7 " DOBROSSY I. 2002. 85-90. p. 756 DOBROSSY 1.1985. 79-80. p.
