Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

Műhely Mesterember Napszámos Össz. maosztkülmaosztkülgyar rák földi gyar rák földi kavarok 14 7 21 régi hengermű 133 203 8 344 régi hengermű kikészítő m. 52 1 123 2 178 új hengermű 80 3 250 5 338 téglagyár 11 98 19 128 gépszolgálat 218 7 368 10 603 általános kezelés 10 454 7 471 homokbánya 6 1 27 34 barnaszénbánya 268 932 37 4 1241 pályafenntartás 53 147 200 építkezés 201 4 1 383 2 591 nagybátonyi szénbánya 15 1 139 4 159 ormospusztai szénbánya 6 95 5 1 107 Összesen 2952 73 4 5670 149 8 8856 A dinamikus létszámnövekedés következtében 1880 és 1900 között a munkások száma - beleértve a bányászokat is - kilencszeresére, 684 főről 6 119 főre növekedett, 1914-ben pedig megközelítette, majd a háború alatt a haditermelés fokozása miatt meg is haladta a tízezer főt,

682 Megközelítőleg egyharmaduk a korabeli statisztikák megnevezésével élve „mesterember", azaz szakmával rendelkező munkás volt, nemzetiségükre nézve pedig - néhány osztráktól és elenyésző számú külfölditől eltekintve - magyarok.

683 A termelési struktúra, az alkalmazott technológia, a termelési adatok, a munkások létszáma egyaránt bizonyítja, hogy Miskolc és Diósgyőr környékén nehézipari vidék alakult ki.

684 A gazdasági jelenségek bemutatása azonban nem fejezi ki azt az összetett hatást, amelyet a kohászati nagyüzem kiépítése a környezetére gyakorolt. Jelentőségét csak akkor érthetjük meg igazán, ha összefüggéseiben vizsgáljuk meg a település, a társadalom, az életmód, a mentalitás, a kultúra, az oktatás, sőt a természeti környezet megváltozásában játszott szerepét. 6íi2 KÓRÓDIJ. 1959. 44-45. p. «» LEHOCZKY A. 1979.148. p. *» Vö. KATUS L. 1983. 365. p., NÉMETH Gy. 2001.135-159. p.