Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

kozva kérnek engedélyt hogy a kiküldöttek a tégelyacél előállítását tanulmányozhassák, az ágyúcsövek kovácsolásának és sajtolásának a módját elsajátíthassák s a berendezéseket lerajzolhassák. „Habár a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár már több év óta foglalkozik löve­dékek gyártásával és e téren már szép eredményeket képes felmutat­ni, úgy hogy az utóbbi időkben jelentékeny megrendeléseket kapott nagy kaliberű lövedékek szállítására: mégis úgy a diósgyőri gyár, mely mint aczélgyártó már ezen esetben elsősorban és különösen ke­rül szóba, mint az állami gyárak valamelyik másika, az ágyúk gyár­tásának feladatával szemben teljesen idegen, minthogy ezen aczélmű sem a szükséges műszaki közegek, sem pedig olyan munkások fölött nem rendelkezik, kik különösen az ágyukhoz alkalmas aczélanyag­nak gyártására és annak megmunkálásával foglalkoztak. Ennélfogva szükséges, hogy a diósgyőri vas- és aczélgyár részéről az ágyúk ké­szítésére irányuló kellő előzetes tanulmányok végeztessenek...Ezen ismeretek csak oly gyárakban szerezhetők meg, melyek ágyúk gyár­tásával foglalkoznak, és ehez nem elégséges az illető gyártelepeknek futólagos meglátogatása, hanem többhavi tartózkodás ilyen művek­ben, hogy közegeink ilyen gyárakban nem csupán a gyártásnak sa­játosságait és az ott alkalmazandó technikai eljárásokat és ügyessé­geket ismerjék meg, hanem az ezen gyártáshoz szükséges berendezé­seket nemcsak megszerezni, de a nálunk fennálló helyi viszonyoknak megfelelően alkalmazni is." 628 A tanulmányút lehetséges célpontjául Európa legnagyobb és legfejlettebb technikával termelő gyárait, Né­metországban többek között az esseni Krupp-cég, a spandaui porosz királyi ágyúgyár, Franciaországban a Schneider-cég Le Creusot-ban és a Marrel Fréres Rive-de-Gier-ben található üzemeit jelölik meg a gyár vezetői, miután úgy vélik, hogy a Monarchia egyetlen ágyú­gyártó üzeme, a pilseni Skoda-féle gyár nem fogja segíteni a ver­senytársként számba jövő diósgyőri gyár alkalmazottainak az isme­retszerzését. A tanulmányút szükségességének indoklásában arra is kitérnek, hogy az állami fenntartású gyárnak különös felelőssége a korszerű technikai ismeretek hazai terjesztése: „az előtanulmányok megtételének ezen kötelezettsége még akkor is az állami vasgyárakra hárul, ha magasabb szempontok magát a gyártást más hazai gyárnak juttatnák, mert az utóbbiak egyikében sem lesz meg a hajlandóság v. képeség, hogy bizonytalan - bár tetemes jövendőbeli foglalkoztatás ft2S MOL, Z 1558. 37 614/1900.

Next

/
Oldalképek
Tartalom