Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

szállították, amely igen szép és fehér kaolin volt. 341 Ezen kívül tapol­cai agyagot használtak. A diósgyőri határban lévő fehér homokból tűzálló téglát készítettek az égetőkemencéhez. A formákhoz cseh gipszet használtak Butykay idején, sőt kísérletképpen gipszet Gömörből, Imoláról és Aggtelek mellől is hozattak. 342 A vállalkozó szellemű Butykay Józsefen is beteljesült a kis tőkével induló vállalkozók sorsa, hamar eladósodott. A gyár 1836-ban már majdnem tönkrement, viszont átmenetileg megmentette Götz és Bahr pesti kereskedők anyagi támogatása, akiket viszont egy Steiner neve­zetű bécsi bankár támogatott. Ily módon került osztrák tőke is a Butykay-féle vállalkozásba. Azonban az 1838-as pesti árvíz után a megrémült bécsi bankok fokozatosan kivonták kölcsöneiket az árvíz sújtotta Pestről. Ennek esett áldozatául előbb Götz és Bahr, majd ve­lük együtt Butykay is. A gyár csődbe ment. Butykay 1839. január 22­én üzlettársainak adta át a gyárat, hogy segítsen üzlettársain, majd 1840. szeptember 2-án a Miskolczi Porcellán és Kőedény gyár tulaj­donosa Povovszky János lett, aki magát „zálogos tulajdonos" néven említette. 343 A kőedénygyártáshoz nem értő Povovszkytól egy 1844. augusztus l-jén tartott árverésen Barkassy Imre megvette a gyárat. 344 Barkassy üzembe helyezte a gyárat, amely 1846. január 2-án már termelt. A miskolci üzemek közül ez volt az, amely még ugyan a manufaktúrák korában keletkezett, és még a gyáripari korszakban is működött. A városi tanács egy 1846-os kimutatása szerint, amely a „gyárakat" is összeírta, hármat minősített annak a városban: a por­celán-, a gyufa- és a keményítőgyárat. 345 Barkassy nem sokáig tudta életben tartani a porcelángyárat, mert 1848-ban beszüntette a terme­lést. 346 Négyéves szünet után 1852-ben Mildner Alajos Ferenc és Gräfl Fe­renc kerültek a miskolci kőedénygyár tulajdonába, akiknek sikerült fellendíteni a termelést. A gyárban 600 öl (2052 m 3 ) koronaurada­lomtól vásárolt tűzifával, 150 mázsa tapolcai agyagot dolgoztak fel. Az új tulajdonosok 1852. december 19-én császári privilégiumot nyertek. A magyar ipari vállalkozók 1792 júniusa óta minden nehéz­341 Ezt az adatot Herman Ottó személyesen Butykay Józseftől vette, s Wartha Vince közöl­te. - WARTHA V. 1892. 35. 342 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 733. p. 343 KATONA 1.1977. 24-25. p.; 1978.146. p. 344 SZENDREI J. 1911. 733. p. 345 FAZEKAS Cs. 2000. 600. p. 346 KATONA 1.1977. 43. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom