Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

tusában megnyitották. A mészkőbányából kikerült követ a vas- és a cukorgyártás technológiája igényelte. Az ún. hulladék követ felhasználták útépítésre, emellett lehetőség volt egy nagy teljesítményű mészégetőmű építésére is, annál is inkább, mert a kezdetben 20-30 fővel termelő bánya évente 10-15 000 tonna mészkövet adott. Ezért a tulajdonos egy mészégető építését határozta el, amelyre 1911 júniusában engedélyt szerzett.

330 Utólag kideríthetetlen, hogy milyen okok miatt, de a lényeg, hogy Weiszkopf Adolf 1911 októberében 132 000 koronáért eladta a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-nek (MÁK Rt.) a kőfejtőt, rakodótelepet, a kettőt összekötő keskeny nyomtávú vasutat, továbbá tulajdoni és bérleti jogait. A mészégetőmű építését Eckhardt-Hotopp tervei alapján Székely Kálmán főépítész irányította 1913 tavaszától 1914 márciusáig. Egy folyamatos üzemelésű, ún. Hoffmann-féle körkemencét helyeztek üzembe. Az építmény 85 m hosszú, 31 m széles volt, melyben körben 38 kamrában égettek meszet, s középen megépítettek egy 75 m magas kéményt. A mészégető üzembe helyezésére 1914. április 10-én került sor. Az új üzemben 40-50 munkást alkalmaztak (kőberakó, égető, szenes, mészkihordó) feladatokra, miután őket a környékről toborozták, ezért utóbb az üzem mellett megépülő ún. kolóniában végleges lakást kaptak. A mészüzem teljes kapacitás esetén naponta 100 tonna égetett meszet állított elő. A mészégető üzembe állítása s termelésének első évei az I. világháború idejére estek, ez kihatott a termelésre. A háború miatt csökkent az építőanyagok iránti kereslet, egyre súlyosabb lett a szénhiány. A vállalatot sújtották a katonai behívások. Ezért a termelés súlypontja a kőbányászatra helyeződött, miután a hadiüzemként működő diósgyőri és ózdi kohók számára feltétlen biztosítani kellett a mészkövet. A MÁK Rt. a nehézségek ellenére kihasználta a háborús konjunktúrát, 1915-1919 közt újabb beruházásokat végzett. A bányában felvonót és siklópályát épített, bővítette a kisvasutat, lakóházakat emelt az ún. „Mésztelepen".

331 A XIX. század végén az építőiparban új tetőfedőanyag jelent meg. 1892-ben A. Kühlewein német mérnök találmányaként megszületett az azbesztpép, és cement keverékéből készült rugalmas, szívós, tűzálló és könnyen szerelhető azbesztfedőpala. Előállítására két eljárást »° LÉN ÁRT B. 1980.133-134. p. 331 LÉNÁRT B. 1980.135-136. p. - A mészégető létesítése időtálló vállalkozásnak bizonyult, s még évtizedekig termelt. A vállalat történetére ld: LÉNÁRT B. 1980.133-179. p.