Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

krajcárt a gyalusok és a kocsilakatosok kapták. A legjobb átlagkeresettel a rézművesek (2 frt 16 krajcár), a nyergesek (2 frt 9 krajcár) és az öntödei munkások (2 frt 7 krajcár) rendelkeztek.

253 1893-as adatok szerint 485 munkásból 439 (90,5%) volt szakmunkás, akik jó fizetést kaptak. Az, hogy milyen vásárlóértéke volt a szakmunkás béreknek a korszakban, vessük össze a fontosabb élelmiszerek „békebeli" áraival. Fontosabb élelmiszerek (fillérben) Megnevezés 1898 1908 1 kg marhahús 137 164 1 kg borjúhús 137 163 1 kg zsír 132 154 1 kg vaj 290 317 1 kg cukor 30 33 1 kg burgonya 7 10 1 kg fehér liszt 30 38 Ilyen kereseti viszonyok közt nem voltak szervezhetők a vasúti munkások. 1901-ben egy miskolci küldött mondta a magyarországi szak- és munkásönképző egyletek második kongresszusán, a miskolci szakegyleti mozgalom helyzetéről: „Van ott [Miskolcon] egy kocsigyár [MÁV Vasúti Műhely], amely 4-500 környékbeli munkást foglalkoztat, akiknek a legnagyobb része öreg, akik nem szervezhetők, a fiatalabbak pedig ezeknek a fiai, akik örülnek annak, hogy ők kereshetnek [havonta] 70-80 forintot. Ezeknek az ember hiába beszél..."

254 A vasúti műhelyben az 1900-as népszámlálás idején 568 fő dolgozott, ezeknek az egytizede (1902-ben 64 fő) a műhely tanonciskolájába járt

255

, vagy ma úgy mondanánk, hogy ipari tanulók, a korban gyermekmunkásoknak nevezték őket. Ha a törvényeket betartották a 12 éven felüli tanulónak 8 órát kellett, a 14 évnél idősebbeknek pedig 10 órát kellett naponta dolgozniuk, évente 300 munkanapon. Miskolc gyáriparának meghatározó eleme lett a XIX. század második felében a vasfeldolgozó kis- és középipar létrejötte. Ennek egyik természetes előfeltételét teremtette meg a kiegyezés, amikor a 255 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1893. évről, 110-111. p. 254 BERÁNNÉ NEMES É.-ROMÁN J. 1975.185. p. 255 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1902. évről, 56. p.