Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

keleti irányban az Alsó Piacot, s a Felső Piac alakult ki. Mindez azt jelenti, hogy a XIX. század közepén a termékértékesítés fő színtere Miskolc főutcáján volt, s ennek centrumát a Sötétkapu mögötti tér képezte.

228 Pfligler J. Ferenc a XIX. század második fele Miskolcának közismert iparosa naplójegyzeteiben örökítette meg az 1850 körüli miskolci vásárok hangulatát.

229 Leírása alapján a városba érkezők először a Búza teret pillantották meg, ahol a nagy granárium volt. A Búza tér heti vásár idején tele volt vásározókkal, akik egészen Liptóból és Gömörből jöttek. A vásártér elejét a zöldség- és gyümölcsárusok standjai foglalták el. „Itt illatoztak a Lacikonyhák, ellátva dúsan híres miskolci fehérkenyérrel, lacipecsenyével, elmaradhatatlan kocsonyákkal, hurkákkal, levesekkel." A szemes termények vására innen a Szeles utcáig terjedt. A Sajó felé volt a nagy állatvásár. A másik irányban, a Tetemvár felé pedig a gömöri háziiparosok utcája nyílott, ahol fazekakat, seprőket, hombárokat, szuszékokat lehetett vásárolni. A Fazekas utca (ma Jókai utca) felé a háziiparosok, len- és kendervászon termékeit lehetett beszerezni. A Búza tértől a Kazinczy utcáig vezető útszakaszon és a Kazinczy utcán is a szűcsök és a német szabók árulóhelyei voltak. A város főutcáján mindenütt boltok kínálták portékáikat, s az előttük levő szabad területeken különböző árusok foglalták el. A Piac utcán a Városházától lefelé először a szirmai zöldségkertészek árusítottak. A déli oldalon a Papmalomtól, vagyis a mai Erzsébet tértől a gyümölcsárus kofák következtek a Sötét kapuig. Majd ezután a kenyeres kofák árusítottak a Pest városa szállodáig, a színházzal szemben lévő épületig. Tőlük lehetett beszerezni az országszerte híres, hófehér miskolci dumós kenyeret és a négyfelé hasított, jóízű cipókat. Az ezt követő főutcái szakaszon a mai villanyrendőrig állottak a kétszeres kenyeret, barna és rozskenyeret árusítók asztalkái. A Széchenyi utca északi oldalán a Lengyel háztól a Kossuth utcáig „mindenféle cókmókot árultak tarka összevisszaságban". Lehetett itt kapni ócska cipőt és ruhát, erdei és énekelő madarakat, kalickákat, fakanalat, guzsalyt. Az árusok „öreg, kiérdemesült kofák" és cigányasszonyok voltak. Az utóbbiak cigánykovácsok által gyártott szöget és tűzhelyszerszámokat is tartottak. A Kossuth utcától lefelé a perecesek és a lisztet árusítók voltak az elsők. Majd ezután a színházig az ócskabútor árusok és a különféle 228 DOBROSSY 1.1976.113. p. 229 VÖ. PFLIEGLER J. F. 1996. 28-34. p.