Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

tak a XIX. század előtt.

223 Az agyagpipákat a helybeli rézművesek kupakolták. A kamarai jelentésekben a miskolci pipakészítők sikeres vállalkozóként jelennek meg az értékesítés terén is. „Az agyagpipák piacza Budapest, Lemberg, Varsó, továbbá Liptó, Trencsény, Szepes, Abaúj, Zemplén és Borsod megyék. A készáru gyors kelendőnek örvend." Az „egyéb iparok" kategóriájában hagyományai alapján figyelemre méltó még a szitás és a fésűs ipar. 1872-ben a szitakötőipart 18 szitakötő mester, 18 segéd és 14 tanonc képviselte. 1883-ban már csak 11 szitás létezett 11 segéddel és 12 tanonccal. Ez a szám az elkövetkező években folyamatosan csökkent, s 1902-ben a kamarai jelentésben az olvasható, hogy hírmondója sincsen.

224 A miskolci fésűsök ipartörténete gazdag hagyományokra vezethető vissza. Az egykori iparosok közül 1883-ban már csak öten űzték mesterségüket. A századfordulóra ez az iparág is majdnem megszűnt, a kamarai jelentésekben 1905-ben az iparág nekrológja olvasható: „A fésűs iparnál használható magyar ökör- és tehénszarvak beszerzése nagy nehézségekbe ütközik, mivel a környékünkön is többnyire ún. svájczi marhát tartanak, tehát mészárosaink is ily marhákat vágnak, ennek szaruja pedig kevés fésűt ad ki, csak a hulladékot szaporítja, elkészítése sok időbe kerül, a magyar marha szaruja ritkán kapható, mert a mi szép hízott marha van, az ausztriai mészárosok által vétetik meg és vitetik el, itt pedig csak apróbb marhákat vágnak. - Az elárusítás nehéz, mert úgy az üzletek, valamint vásárok alkalmával a „sáfrányosok" gyári munkával és kaucsuk készítménynyel iparunkat tönkre teszik. Segéd nincs, tanonczot nem kapunk, így rövid időn belül itt iparunk megszűnik, mert senki sem foglalkozik vele. Még hárman vagyunk, de már gyári fésűt is kell árulnunk."

225 A KÉZMŰVESIPARI TERMÉKEK ÉRTÉKESÍTÉSE A XIX. század második felének összeírásai és a kamarai jelentések mindig két csoportra osztották a miskolci kézműves iparosokat. Megkülönböztettek megrendelésre dolgozó- és vásározó mestereket. Az utóbbiak száma mindig nagyobb volt, mint az előzőeké, s a forrá223 Ld. VIDA G. 1999. 68. p. 224 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1882. 28. p. és 1902. 76. p. 225 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1905. 99. p.