Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
mint régen - maga vágta és dolgozta fel a marhákat. Monopolhelyzetüket a hús árának megállapításakor igyekeztek érvényesíteni, ami gyakran konfliktust teremtett köztük és a vásárlók között. A mészárosok túlkapásaival szemben sokszor a városi tanácsnak kellett a lakosság védelmében fellépni. így többek között 1869-ben az árak meghatározására a tanács marhavásárlást és próbavágást rendelt el. 213 A mészáros céh -, amely a henteseket is magába tömörítette 1874-ben alakult ipartársulattá. A mesterek, illetve a társulat 1775ben közös mészárszéket állított fel, s ez által megszűnt az önálló vágás. A mesterek egy része a vágóhídon dolgozva szolgálta ki a húskimérésekben levő társait. Ezt a vágóhidat az 1878. Évi árvíz azonban tönkretette. Az 1888. Évi 7. Tc. döntött a vágóhidak kötelező felállításáról és a rendszeres hatósági orvosi ellenőrzésről. Ennek végrehajtása különösképpen örvendetes volt Miskolcon, ahol a régi vágóhíd még elpusztulása előtt sem - nem felelt meg a tisztiorvosi előírásoknak. 1878 elején egy jelentésben fogalmazták meg: „A vágóhídra nézve azonban sajnálattal kell abbeli nézetünket kifejtem, miszerint az teljességgel nem felel meg az egészségügyi kellékeknek, melyeket a marhahúsnak, mint az élet és az egészség fenntartása nélkülözhetetlen és elsőrendű élelmi czikknek kezelése elengedhetetlenül megkíván. Nevezetesen: Környéke sárfészek esős időjáratkor, mely körülmény miatt mészárosaink sokszor sárban meghömpörgetett marhákkal kénytelenek megfertőzni a vágóhíd deszkáit. Kút nincs a vágóhíd előtt, melynek vizéből a kellő tisztaság fenntartható volna, azt pedig a Pecze vizével vegyült, de magában a Szinva vizével is lenni botrányos dolognak tartjuk/' 214 A tisztiorvosi jelentés után „modernizált" vágóhídon 1893-ban az 1880-ban levágott 2802 db marhával szemben már 21202 darabot vágtak és dolgoztak fel, illetve készítettek elő kimérésre. Más városokhoz mérten a pékek számos és az általuk működtetett sütödék elegendőek voltak a lakosság ellátásához. E korszakban hasonló számú pék működött a Miskolccal azonos nagyságú városokban. 215 Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a XIX. század második felében a városban jelentős volt az otthoni kenyérsütés, illetve a pékségeken kívül más formákból is be lehetett szerezni a szükséges péktermékeket. 2 " SZENDREI J, 1911. IV. köt. 666. p. 214 MARJALAKI KISS J. 1925. 37-38. p. 215 Vö. JUHÁSZ. A. 1991. 438-439. p.
