Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
A II. szakasz 43 pontból áll: Eljárás a hegyi rendőri hadnagy részéről (1-15 pont); Hegybírák teendői (1-9 pont); Tizedesek teendői (1-5 pont); Kerülő pásztorok teendői (az eskü teljes szövegével) (1-14 pont + az eskü szövege). A III. szakasz 65 pontból áll: Mezei és hegyi rendőrségi törvények, illetőleg szabályok (1-11 pont); Egyes birtokok közt előforduló határ villongásokról és birtok sérülésekről (12-18 pont); A vizek járásáról, felfogásáról és szabályozásáról. (19-23 pont); Ültetvényekről (24-28 pont); Az utakról (19-34 pont); A szőllő aljak s azok környékének legeltetésérői (35-42 pont); Kutak és forrásokról (43-46 pont); a napszámosok és szakmányosokról (47-53 pont); A gyümölcsfákról és oltványokról (54-59 pont); Egyéb (pl. vadászat, szüret, mezgerlés) (60-65 pont). A szabályzat alapelve volt 1868-ban és azt követően is: „A kárból behajtott, vagy kártételen rajta kapott ember, ló, szarvasmarha, szamár, kecskétől 50 Krajcár, sertéstől, birkától 25 Krajcár hajtó bér fizetendő... a szárnyas állatok... darabjától pedig 5 Krajcár, ... ha pedig agyon lövettek a tulajdonosnak ott hagyandók." A szabályzat további pontjainak és kiemeléseinek alapelve pedig a szőlőbirtok sérthetetlensége volt. Ennek tudatában lássuk azon büntetési és tilalmi rendszabályokat, amelyekből világosan kirajzolódik a miskolci szőlőbirtokok és szőlőhegyek XIX. század végi gazdasági rendje. A közös mesgyék legalább \ lábnyi szélesek voltak, a mesgyéhez közelebb 1 lábnál homlítani nem lehetett; A határkövek megsértése miatt az okozott kár megtérítésén túl 5 frt. pénzbírsággal is sújtották a kár okozóját; A vizek természetes lefolyását akadályozni tilos volt, „a kártékony vizeket az érdeklettek [a szőlőtulajdonosok] közös költségén szabályozták"; „Szőlő közti dűlő s fő utakhoz oly közelségre, hogy a szénás szekér elmehetésére gátul szolgáljanak fákat ültetni nem [volt] szabad"; A közutak védelme kiemelt szabály volt; „A gyalog útat használóknak, a meg levő út mellett 2 ik 3 ik útat taposni, vagy a gyalog úton marhát, lovat, szamarat, kecskét, juhot, kutyát vezetni, hajtani 30 Krajcár büntetés terhe alatt tilos volt"; „A szőllő garádokon rést törni, más kapuján bejárni, szőllő kapukat nyitva hagyni szigorúan tiltva volt"; Mindenki csak a rendes köz- illetve gyalogutakon járhatott szőlőhegyeken is. Május 24-től szüret kezdetéig „más szőlleje és szilvása között s más mesgyéjén járni tilos volt, 1 frt. büntetés terhe alatt"; A szőlőhegyeken általában marhák legeltetése, marhákkal csapásolása, ásatása „az évnek minden részeiben tilos" volt; „Minden birtokos szőleje alatt vagy tarlón nőtt füvét leétet-
