Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

Házszám Allatok száma A lakók vagy állattulajdonosok foglalkozása 164 2 magyar tehén, 1 borjú pálinkafőző hely uo. 1 könnyű kanca, 1 herélt könnyű ló szekeres 166 1 herélt könnyű ló, 1 sertés taligás 165/a 1 magyar tehén mészáros uo. 1 sertés fűtő 157 1 magyar tehén, 1 borjú mezei gazdálkodó 153 2 magyar ökör, 2 magyar borjú, 1 sertés gazdálkodó 152 1 magyar tehén, 2 magyar ökör gazdálkodó A táblázatból messzemenő következtetéseket nem kívánunk le­vonni, de szemmel látható, hogy az állattulajdonosok rendszerint 1-2 lábasjószág birtokosai, amelyek vagy szállításra, vagy napi élelmiszer szükségletük kielégítésére szolgáltak. A fentiek tudatában ebben az utcában nehéz találni olyan tulajdonost, amely az állatok kereske­delmét tekintette volna céljának. Az életbe léptetett „Gazdászati Rendszabályok" után 8 évvel, 1876­ban, Miskolc városában lefolytatott tagosításkor 2 legeltetési csoport alakult meg: 133 1. „Miskolci közlegeltetési csoport" és 2. „Miskolci «K» csoportbeli birtokosság". Az első csoport elnöke Lövey János, míg a másodiké Majoros János kisbirtokosok lettek. A csoportok jó­váhagyott szervezeti alapszabályzattal rendelkeztek. Míg az első csoport legelő területe több mint 660 kat. holdra rúgott, addig a má­sodik legeltetési csoport legelőjének kiterjedése 215 kat. hold volt, amely a Szinvaszög, az Ágazatoldal és a Csattosoldal nevezetű dű­lőkben terült el. Az első csoport legelőjére 770, míg a másodikra 310 db számos jószágot lehetett kihajtani, az év egész legeltető idénye alatt, amely kb. 6-7 hónapig tartott. Az első csoport kisgazdáinak volt 450 db felnőtt tehene (piros­tarka és keresztezett valamint korcs), 7 (simenthali) bikája, 54 lova, kb. 70 db tenyészkocája és 2 köztenyésztésű mangalica kanja. Ugyan­ekkor a második csoport állatállománya állt: 120 db felnőtt tehénből (piros-tarka és keresztezett, valamint korcs), 2 (piros-tarka) közte­nyésztésű bikából, 20 lóból, kb. 40-50 db sertésből és 2 szőke manga­lica kanból. 133 WITTNER K. 1929. 439. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom