Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

várit volna, és a növekvő piaci igényeket sem biztosította. (Ennek ellátásában persze régóta fontos szerepet játszottak a környező falvakból bejáró zöldségárusok, amit jelez, hogy a piacrendőri szabályzatok pontosan rögzítették a behozott burgonya, bab, lencse és egyéb főzeléknövények, a káposzta, hagyma, paprika, mák stb. árusítási helyét.) Nem véletlen, hogy már az 1870-es években Hadady Dániel műkertész egy kertgazdászati mintaintézet felállítását, illetve ehhez országos gyűjtést kezdeményezett, amit a közgyűlés azzal indokolt, hogy a „kérdéses mintaintézet olyan hézagot pótolna gazdászatunkban, amelynek betöltését a viszonyok már-már fennhangon követelik."

117 E „hézagot" pótolhatták a gyarapodó bolgárkertészetek (melyek Borsod megye több iparosodó alrégiójában alakultak), s melyek az öntözés, a belterjes talajművelés, a talajerő állandó pótlása révén az intenzívállódás egyik legfontosabb és a helyi adottságokhoz alkalmazkodó lehetőségét képviselték; valamint az 1910-es évek elején, a földművelésügyi minisztérium által, a városi gazdaságban létesített konyhakertészet, ami szintén a zöldségárakat csökkentette (és munkalehetőséget is biztosított).

118 A mezőgazdasági statisztikák 1913 óta a 100 kataszteri holdnál kisebb és annál nagyobb gazdaságok vetésterületi adatait külön is közzétették. Igaz, az egyoldalú birtokstruktúra (a kisbirtokok dominanciája), valamint a két kategórián belül is számottevő eltérések csupán elnagyolt összehasonlítást tesznek lehetővé. Az 1913-15-ös évek átlagában Miskolcon a bevetett terület 86,8%-a a 100 holdon aluli, míg 13,2%-a az azon felüli - néhány, részben jogi személyek tulajdonában lévő - gazdaságra jutott. Ehhez viszonyítva a kenyérgabonák részesedése az előbbi kategóriában nagyobb (búza 91,6%, rozs 95,4%), miként az árpáé is (90,8%), a zabvetések kiegyenlítettebbek (lóállománnyal inkább a nagyobb gazdaságok, köztük a városi major rendelkezett), a szálastakarmányokat viszont a 100 holdon felüli birtokok termelték valamelyest kiterjedtebben, ami arra utal, hogy a gabonafélék termelését egyoldalúan előtérbe helyező kisgazdaságokkal szemben, az intenzíválódás magasabb fokát érték el. (Az td tok továbbá azt is megerősítik, hogy szántóföldi főterményként főzclékés zöldségfélék a nagyobb birtokokra volt inkább jellemző.)

1 117 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1902/a. 136/1876. 118 HOM. HTD. 74. 330.1.; RUBINEK Gy. 1911.173. p.; HALMAY B.-LESZIH A. 1929. 440. p. 119 M.S.K. 66. köt. 22-23. p.