Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

A szabad gazdálkodás, illetve az intenzív művelés terjedésének egyik mutatója a parlagon hagyott szántók arányának csökkenése. Különösen fontos ez a szűk határú, kevés szántójú Miskolcon, ahol az ugar területe - az 1911-15-ös évek átlagában - 55 kataszteri hold (az összes szántó alig több mint 1%-a). Az ugarhasználat tehát korszakunk végére lényegében megszűnt, amit azonban a vetésszerkezet alakulása ellentmondásosan követett.

106 3. táblázat Bevetett terület: az 1911-15-ös évek átlaga (kat. hold és %) őszi búza 1840 (40,2) tavaszi búza 151 (3,3) őszi rozs 337 (7,4) tavaszi árpa 867 (18,9) zab 130 (2,8) kukorica 445 (9,7) burgonya 58 (1,3) köles K-) bab K-> őszi repce 10 (0,2) dinnye r(-) tök 7* (0,2) fejes káposzta 32 (0,7) takarmányrépa 188 (4,1) őszi bükköny, őszi borsó és őszi rozs takarmánynak 18 (0,4) tavaszi bükköny (magnak) 18 (0,4) tavaszi bükköny és zabos bükköny (takarmánynak) 190 (4,1) lóhere (magnak) 10* (0,2) lóhere (takarmánynak) 123* (2,9) lucerna 135* (3,0) csalamádé 19* (0,4) összesen 4581 (100,0) Mivel önálló vetésszerkezeti statisztika csak a dualizmus legvégéről (a törvényhatósági jog elnyerését követően) áll rendelkezésre, illetve az adatgyűjtés módszere az 1910-es években számottevően átalakult, a több évtizedes tendenciákról csak átfogó képet adhatunk. 106 M.S.K. 66. köt. 9, 70-387. p. learatott terület. (Miskolcon 1906 és 1915 között csupán egyetlen évben nem egyezett a bevetett és a learatott terület nagysága. 1913-ban ugyanis, az egész országban pusztító nagy árvíz idején, a városban összesen 234 kataszteri hold szántó termése pusztult el.)