Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

rétért 11 700 koronát fizetett), aminek a további jövedelmezőségét 22 000 koronára becsülték. 97 Igaz, a házi kezelésbe vétel nyilvánvalóan magas beruházási költségekkel járt (a város 8 pár lóval és felszerelésükkel, 8 szekérrel, szakekékkel, vasboronával, szecska- és répavágóval, valamint utak építésével és karbantartásával: összesen 12 000 koronával kalkulált, amit a költségvetés tartalékalapja 4 éven keresztül biztosított), ám a ma­jor kibővítésének egyéb, közvetett előnyeivel is számolhatott. Konkrétan a városi lóállomány takarmányozásának (a gazdasági fogatok költség­csökkentésének), illetve a trágyaszükséglet biztosításával (ezáltal a föl­dek termőképességének fokozásával); vagy az útjavítások a Sajó által kettéosztott birtokrészek közötti jobb összeköttetést is előmozdították. Végül, a majorság fenntartásával a település ezen földekkel bármikor szabadon rendelkezhetett, ami az ipari beruházások (pl. a városi tégla­gyár és az ún. Martin-tagon történő építkezés) számára az ingatlan biz­tosítását vagy az állami zöldségtermelő telep és az őszibarack-faiskola kialakítását tette lehetővé. 98 A Sajószentpéteri kapun kívül, a Sajó partján, a várostól kb. másfél km-re fekvő városi gazdaság másik részén, az ún. Sajón inneni tag­birtokon viszont 110 kataszteri hold kisebb (1-5 holdas) parcellánként való bérbeadását indítványozta a város, hogy a „helybeli kisgazdák és mezőgazdasági munkások saját céljaikra apró bérletekhez juthas­sanak", azaz ezúttal a szociális aspektus került előtérbe (ezért a kiki­áltási árat is alacsony összegben határozták meg, igaz, a 6 évre kö­tendő szerződéseket bármikor megszüntethették, ha azt az ipari vagy infrastrukturális beruházások szükségessé tették). 99 A település mezőgazdasági lehetőségei, a szűk határ tehát a bér­letpolitikát is meghatározta. Átgondolt koncepció a dualizmus végé­ig nem alakult ki. A bérleteket általában a gyengébb minőségű földe­ken, rövid időtartamra létesítették (ami egy-egy éven belül egyolda­lúan felbontható volt), s a néhány holdas kisbérletekkel elsősorban a mezőgazdasági munkások, illetve a törpebirtokosok megélhetését kí­vánták biztosítani. Ebből következően a haszonbérekből - ami pl. az alföldi agrárvárosokban egyre bővülő, stabil jövedelemforrássá vált ­minimális bevételek származtak, ugyanakkor ilyen feltételek mellett a bérleti gazdálkodás korszerűsítése sem valósulhatott meg (kivételt az ezeken létesített zöldség- és gyümölcskertészetek jelentettek). 97 HOM.HTD. 74. 330.1. 98 HOM. HTD. 74. 330.1. 99 HOM. HTD. 74. 330.1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom