Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

dása (ami önmagában intenzíválódást jelent) a leginkább belterjes szőlőművelés hanyatlásával járt együtt. Ez az ágazat s az erre épülő borkereskedelem a korábbi évszázadokban meghatározó szerepet játszott az árutermelés és a birtokforgalom növekedésében, ezáltal a mezőgazdaság tőkésedésében és a mezővárosi népesség eltartásában (egyes adatok szerint az 1820-as években a lakosság kb. fele foglalkozott szőlő- és bortermeléssel).

82 A piaci-értékesítési lehetőségek apadása korszakunk kezdetétől viszont jelentős jövedelem-kiesést eredményezett, emellett a fennmaradó dézsmakötelezettség és az italmérésre vonatkozó regáléjog, valamint a tovább növekvő adók is a termelés korszerűsítését akadályozták. így az új telepítések sorra elmaradtak (probléma volt, hogy a szőlőkben rendszerint gyümölcsfákat is neveltek), a szőlőskertek ára - az országos tendenciának megfelelően - csökkent, s mindezek következtében egyre többen hagytak fel a szőlőtermeléssel (1865-ig, miközben a megyében még nőtt a szőlők területe, Miskolcon több mint 40%-kai csökkent).

83 Ezzel kapcsolatban még egy okot említhetünk: az iparforgalmi ágazatok fejlődésével és korszerűsödésével, valamint a népesség foglalkozási struktúrájának intenzív átalakulásával összefüggésben a szőlőbirtoklás hagyományos presztízsszempontjai e városban történetileg lerövidített idő alatt, gyors ütemben szorultak háttérbe (bár nem szűntek meg teljesen): miként Márki Sándor az 1880-as évek elején Miskolc iparáról és kereskedelméről írva fogalmazza, „míg hajdanában úrnak sem tartották azt, akinek szőlője nem volt, most sokan már szabadulni szeretnének tőle."

84 E tendenciát a filoxéra pusztítása tetőzte be. A járvány Borsod megyében az 1880-as évek elejétől terjedt (a fertőzött községek aránya elérte a 96%-ot), aminek következtében Miskolcon az 1895-ben megmaradt 400 kataszteri holdból 313 parlagon hevert, s egy részük kiirtása is elkezdődött.

85 S a kormánv hiába hozott létre a városban oltványelőállító telepet, sőt hiába alakult magánvállalkozásként is mintegy

7 50 holdon amerikai szőlővessző- és oltványtermelő telep, valamint a filoxéra ellen védekező egylet, a rekonstrukció kevés eredménnyel járt - amint azt a korszakunk végéig tovább csökkenő szőlőterületek aránya mutatja -, mivel a jórészt kiegészítő tevékeny82 SZEGŐFI A. 2000. 291, 297-302. p.; bővebben GYULAI É. 1998.175-356. p. » GYIMESI S. 1970. 52. p. 84 MÁRKI S. 1881. 250-251. p. 85 M.S.K. XV. köt. 346. p.