Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

telesen 2 fizetőképes személy aláírásával ellátott - nagyobb pénzintézeteknek is továbbadható, forgatható, ún. „idegen" váltót számítoltak el, szemben a nem eléggé likvid, forgatásra nem alkalmas „saját" váltóval. Ritkán számítoltak le 4-6 hónapnál hosszabb lejáratú váltókat, kivéve a töriesztéses váltót, mikor a lejáratkor a váltó egy részét kifizették, a fennmaradt összegről pedig új váltót állítottak ki. Váltók viszontleszámítolásával (visszleszámítolásával) az 1860-as évek második felétől kezdtek foglalkozni, főleg a vidéki pénzintézetek.

24 A váltóleszámítolási üzletágat az ún, váltótárca állományának alakulásán kísérhetjük figyelemmel. Ha az év végén az intézet „tárcá"jában tartott váltók nem is tájékoztatnak hitelesen az év közi forgalom nagyságáról - mert hisz minél rövidebb lejáratra nyújtják a váltóhitelt, annál nagyobb lehet az értékforgalom - de a váltóhitelezési forma terjedését, súlyát az egyes intézetek tevékenységében és annak hullámmozgását a váltótárca is jól illusztrálja. A váltóleszámítolás a mérleg aktív oldalának tételei között általában a jelzálogos kölcsönök után következik, de a váltóleszámítolásra fordított összegek gyors forgását figyelembe véve, a váltóleszámítolás országos viszonylatban a jelzálogos kölcsönök elé is helyezhető. Az országos adatok szerint a takarékbetétek csaknem töretlen, a jelzálogos kölcsönöknek az 1850-es évek második felétől ugyancsak folyamatos növekedésével szemben a váltótárca a politikai és gazdasági változások függvényében többször is visszaesett: 1848 és 1866 után az 1873. évi pénzügyi válság évtizedében többször is. A századforduló körüli években következett nagyobb mérvú fejlődés, a váltótárca évtizedenkénti megkétszereződésével. Különösen megnövekedett a visszleszámítolási tevékenység: értéke a XX. század első évtizedének második felében már meghaladta az összes leszámítolásnak a 40%-át. A leszámítolt váltók átlagos értéke is folyamatosan emelkedett. Említést érdemel azonban, hogy a múlt század első évtizedének nagy részében az intézetek tárcájában (és visszleszámítolásban lévő) váltóknak tizedszázalékokkal is alig mérhető töredéke volt csak jelzálogilag biztosítva, s számuk az évtized végén nem sokkal haladta meg a 4%-ot, a Borsod megyei és országos átlagban mutatkozó 13-14%-kai szemben 25 2i LÁNG L. 1887. 641-655. p. 25 Hitelintézetek 1894-1909. 72,37 és 307. valamint Mihók-féle Compass kötetei