Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET
városnak." 177 A petróleumvilágítás korlátozott lehetőségei miatt a város már 1866-ban a gázlámpás világítás lehetőségeiről tárgyalt egy angol társaság képviselőjével. A tárgyalások eredményeként 1882ben új korszak következett be a város közvilágításának történetében, a gázfogyasztás viszonylag gyorsan teret hódított. Tizenöt év múlva 1897-ben 477 535 m 3 , vagyis az előző évinél kb. 14%-kai volt több a magán és közcélú fogyasztás. Az 1900. évi gázfogyasztás a magánosoknál 297,093 m 3 , a színháznál 19,358 m 3 , a postánál 5,033 m 3 laktanyáknál 16,880 m 3 , utcai világítás 142,853 m 3 , összesen tehát 532,544 m 3 volt a városi gázfogyasztás. Utcáinkat 190 kőolaj- és 436 gázlámpa, összesen 626 lámpa világította meg a XIX-XX. század fordulóján. 178 A gázvilágítás 1908-ban már 32 732 méter fővezetékről történt. A megvilágított utcák száma 52, hossza 21 210 méter volt. Az utcák világítását 529 Auer égő biztosította. A magánlakásokba 8 942 égő szolgálta a világítást. A villamos vagy villanyvilágítás 1900. március 15-től van Miskolcon. A vezetékhálózat hossza 1908-ban 22 000 méter volt. Közterületen 15 ívlámpa, magánlakásban 181 ívlámpa és 13 732 izzólámpa biztosította a fényt. Az 1866. évi tárgyalások eredményeként 1867-ben „A város főbírája a Miskolcz városában tervezett légszesz világítás létesítése tárgyában Keyworth Henrik vállalkozóval kötött s a volt M. kir. Helytartó Tanács által f. évi febr. 5. 2878 sz.alatt megerősítve leküldött eredeti szerződést... bemutatja.... rendelte tik értesíttetni, hogy a megerősített szerződésben elvállalt kötelezettség szerint a kivilágítási vállalatnak a határozat kézhezvételétől számított 2 év alatt tegyen eleget..." 179 A szerződést rövid időn belül felbontották, mert 1868ban már Singer János gázvilágítási vállalkozóval tárgyalt a város. Végül „a Pippig Frigyes mérnök és Budde Sándor vállalkozó, berlini lakosok tervezetét fogadta el, s velük 1882. április 3-án a szerződést meg is kötötte a polgármester." A vármegye a jóváhagyott szerződés alapján átengedett a Vay u. 4. szám alatti 2400 négyszögöl területet, ahol még ebben az évben felépült az ős-gázgyár. 180 Az alapítók 1890ben a gyárat eladták Goeche Taszilónak, akitől 1903-ban újabb tulaj177 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 760. p. 178 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 761. p. 179 B.-A.-Z.m. Lt. IV. 1602/a 13. kgy. 1867. ,fi » DOBROSSY I. 1995.110. p.
