Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

jus 27-én a törvényben előírt módon a választóképességet igazoló

57 névjegyzékek összeállítására a június 1-7. közötti időszakot állapították meg, magát a választás napját június 19-re tűzték ki. Rendszeresen (hetente legalább egyszer, például május 31-én, június 9-én, 13án stb.) ülést tartottak a választások megfelelő előkészítésére. Június első napján már arról is hirdetés jelent meg, hogy a város két kerületét a „Győri töltéstől kezdve a Sóházig", vagyis a mai Széchenyi utca vonala mentén határolták el.

58 A választmány elrendelte, hogy nyomtatványok, az egyházi szószékből történő kihirdetés és minden egyéb módon értesítsék a lakosságot a választási előkészületekről, a névjegyzékek összeállításakor pedig használják a volt nemesek esetén az addigi névsorokat, a nem nemeseknél például az adóösszeírásokat.

59 Felkérést intéztek a református egyházhoz, hogy a választások lebonyolítására a líceum épületét átengedni szíveskedjenek, mely kérésnek a május 28-i tanácsülés eleget tett.

60 Az északi választókerületben a városházát jelölték ki a szavazás színhelyévé. Május 29-én lelkes népgyűlésen ismertette Herke főbíró a kormány országgyűlési meghívóját. A törvényhozás szerkezetének átalakulásával, Miskolc önálló képviseletével kapcsolatban fokozott várakozások fogalmazódtak meg a kortársakban. A naplókba zárt töprengések mellett ennek alkalmasint a nyilvánosság előtt is hangot adtak, a megnőtt jelentőségű (a sajtószabadsággal hirdetési újságból a városi nyilvánosság első orgánumává fejlődő) Miskolczi Értesítő ismeretlen vezércikkírója például így fogalmazott: „Szabadság a jelszó s egyenlőség, de mindez csak valódi és egyedül tiszta népképviselet által érhető el, s miután e részben a vélemények oly sokfelé elágaznak, és többen, jóllehet annak ideje lejárt, még mindig a rendi képviselet körül forognak."

61 Sőt, a helyi liberális elit szemléletét tükrözi, hogy a törvényhozással kapcsolatban már ekkor felvetették a demokratikus irányú továbbfejlesztés szükségességét, elégedetlenkedtek, amiért a választójogi törvényben benne maradtak „a régi nyikorgó rendszertelenségnek szemszúró tüskéi". (Utóbbi bizonyára arra vonatkozott, hogy a vagyoni, műveltségi cenzus mellett a nemesség alanyi jogon rendelkezett még ideiglenesnek szánt választójoggal.) Miskolcon a két kerü57 Ld. erről az 1848/5. tc. idézett szövegét, ill.: Választási olvasókönyv. 1996. 1. sz. stb. 5t! Felhívásaikra ld. pl.: Miskolczi Értesítő, 1848. 23. sz. 1, p. 39 Ld. erről például: Miskolczi Értesítő, 1848. 21. sz. 1-2. p. 60 A felkérés pikantériája volt, hogy a református egyháztanács említett ülésén épp az a Palóczy László elnökölt, aki a kerület képviselőjelöltje is volt egyben. PLBI. 1998.16-17. p. 61 Nép képviselet. I—II. r. Miskolczi Értesítő, 1848.15-16. sz.