Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
runk, amikor számtalan feladatainkra is tekintettel a miniszterelnök úr leiratát pártpolitikai nézetnyilvánításra fel nem használjuk. Ezen felfogástól vezérelve elhatároztuk, hogy a miniszterelnök úr leiratát tisztelettel tudomásul vesszük és kijelentjük, hogy a törvényben előírt kötelességeinket ezután is teljesíteni fogjuk." A közgyűlés a polgármester előterjesztését egyhangúlag elfogadta. A közgyűlés másik tárgyalási pontja volt, hogy az új földművelésügyi miniszterhez a város küldöttséget menesszen, a Serényi ideje alatt megszokott jó kapcsolatok további ápolása végett. Az ülésen, mint a közgyűlések mindegyikénél, hivatalból a főispán, Tarnay Gyula elnökölt. A főispán szeptemberben egy nagy port felverő, kellemetlen ügy főszereplője lett. „Kis Zalatna" címmel cikk jelent meg a Pesti Hírlapban 421 , amiben nevük elhallgatását kérő informátorokra hivatkozva azzal vádolja meg Borsod vármegye és Miskolc főispánját, hogy pozícióját gazdasági előnyök megszerzésére használta fel a vármegyében és ezek az előnyök évi 32 000 korona hasznot hoznak Tarnay Gyulának. Ezeken kívül, szintén magas beosztásának köszönhetően, egy miskolci 60 000 koronát érő telket 27 000 koronáért tudott megvásárolni a közelmúltban. A főispán részletes nyilatkozatban válaszolt az újságcikk vádjaira és tételesen cáfolta állításait, valamint bírósági peres eljárást kezdeményezett az újság ellen. Az 1913-as esztendő nyarán Miskolc ismét „elárultnak" érezte magát. Nevezetesen, 1912 végén a városban mozgalom indult meg a hírre, hogy a kormány ágyúgyárat akar létesíteni. A város azt szerette volna, hogy ez a gyár a „gondolatban már Miskolchoz csatolt" diósgyőri vasgyár legyen. Allender Henrik, a gyár igazgatója hiába cáfolta a diósgyőri pályázat hírét és hiába emlékeztetett, hogy a kormány sem foglalkozott a vasgyárral, mint lehetséges helyszínnel, mégis letörten cikkez a miskolci ellenzéki sajtó az 1913: XXIII. törvény királyi szentesítéséről, amely az ágyúgyár győri felállításáról rendelkezik. Azért a diósgyőri vasgyárat „magukénak" érző Miskolciaknak némi öröme mégis akadt: az év elején a vasgyár készítette az elöregedett budapesti Lánchíd felújításakor beépített 268 vagon acélláncot. 1914, az első világháború éve Miskolc közéletében is súlyos veszteségeket hozott. Az év első felében két jeles halottja is volt a városnak. 1914 januárjában, tüdőgyulladásban meghalt Homorogdi Lich421 Pesti Hírlap, 1913. szeptember 21.
