Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
csatározások lesznek, - bő egy éven belül az ötödik - mert 1911 októberében a déli kerület képviselője, Görgey László is meghalt! 396 Az 1911-es év Miskolc politikai életében egyébként is gyászos év volt. 1911. március 12-én 87 éves korában meghalt Horváth Lajos, Miskolc 1910. évi díszpolgára, főrendiházi képviselő, aki haláláig aktív politikai tevékenységet folytatott. A város gyászos évkezdete után 1911 tavaszán egyre bizonyosabb lett a hír, miszerint Miskolc második főispánja, br. Vay Elemér beteg. Betegsége miatt hosszabb gyógyüdülésre kell mennie, ezért a Borsod vármegyei és miskolci főispáni állása közül a miskolci stallumát tovább nem kívánja betölteni. 1911 nyarán a város bizton tudta, hogy új főispánja Tarnay Gyula, az addigi alispán lesz. Tarnay Gyula, a munkapárt oszlopos tagja, már Kubik Béla főispánsága idején is alispánja volt a városnak. 1910 szeptembere után családi okoknál fogva pár hónapig nem vett részt a közügyekben 397 , de a visszavonulás csak ideiglenes volt. A főispán betegségének híre igaznak bizonyult, a lemondása, azonban ekkor még nem. Megrendült egészségi állapota miatt csak 1912 októberében távozik posztjáról a főispán, 398 és 1912 decemberének elején nevezik ki a régi várományost, Tarnay Gyulát Miskolc thjf. város sorrendben harmadik főispánjának. Az 1911-es év második felének szomorú szenzációja volt Miskolc déli kerülete országgyűlési képviselőjének, Görgey Lászlónak halála. A pártok a hírre újból összeültek, hogy az „árvaságra jutott" kerületben jelölteket állítsanak. Az éles korteshadjárat azonban elmaradt, mert ezen a választáson nem volt korteshadjárat! A Nemzeti Munkapárt soraiban felvetődött Beöthy László kereskedelemügyi miniszter jelölése, de a jelölést az érintett nem fogadta el. A miskolci munkapárt erre egyhangúan Szentpáli Istvánt kérte fel képviselőjelöltnek, amit a polgármester ezúttal elfogadott. ' Görgey László már megválasztása előtt is betegeskedett, a választási küzdelem idején sem tudott közéleti feladatainak eleget tenni. A korabeli források szemérmesen elhallgatták betegségének okát, de valószínű daganatos betegségben hunyt el 1911. október 23-án Népkerti villájában. Haláláról a közgyűlés is megemlékezett: B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 370. kgy./1911. Tarnay alispán kisebbik fia, Tarnay Miklós a svájci Neuchätelben folytatta tanulmányait. 1910. szeptember 14-én fényes nappal a város korzóján sétálva lelőtték és kirabolták. A lövést kis kaliberű fegyverből adták le, a Tarnay fiú túlélte a merényletet. Az alispán a hírre rendkívüli szabadságot kért. A helyszínre sietett és ott is maradt fia felgyógyulásáig, illetve a tettes elfogásáig. A merénylő a svájci olasz kolónia egyik tagja volt. Hosszabb gyógykezelésre Kairóba utazott.
