Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

ségiek szerertek volna maguknak egy „nagyágyút" megszerezni. Ez nem lett volna más, mint Wekerle Sándor, a volt miniszterelnök, aki az országos választásokon, nyáron nem vállalt mandátumot. Most a Kossuth-féle függetlenségiekben felmerült a gondolat, hogy ismét az országgyűlésben kéne aktív politikai szerepet vállalnia Wekerlének. A hírek szerint ebben az esetben a munkapárt nem állított volna jelöltet ellene. A Miskolci Napló interjút kért a volt kormányfőtől és nyíltan megkérdezte az országosan terjedő pletykák felől. „Igaz-e, hogy föl fog lépni Miskolcon? A volt miniszterelnök azt felelte: Eszemágában sincs." 392 A találgatások ezzel véget is értek, hiszen a függetlenségi párt ezek után rögvest egy jól bevált névhez nyúlt, és Bizony Ákost jelölte a mandátumra. A munkapárt is jelölőgyűlést hívott össze. A párt két táborra szakadt: egyesek Gencsi Samu ügyvédet támogatták, mások, pedig Vadnay Tibor vármegyei főjegyzőt. A képviselőjelölt személye a munkapárton belül heves vitát robbantott ki. Először az északi kerület megüresedett helyére a munkapárt szintén Budapesten keresett jelöltet. Felmerült a gondolat, hogy Hazai Samu honvédelmi minisztert jelölik a posztra, de ő nem vállalta. Később az országos munkapárt Darvas Béla cs. és kir. kamarást ajánlotta, ezt viszont a miskolci párt nem fogadta el. Ezek után a miskolci szervezet felajánlotta a jelölést Tarnay Gyula alispánnak és Szentpáli István polgármesternek is, de mindketten visszautasították a megtiszteltetést. Ekkor vetődött föl Vadnay Tibor neve, bár ő nem osztotta a teljes miskolci munkapárt szimpátiáját, ezért a Vadnayt ellenzők rögtön ellenjelöltet állítottak, Gencsy Samu személyében. A kérdést eldöntendő a munkapárt vezetése 1910. december 18ára gyűlést hívott össze, melyre meghívta az északi kerület 50 tekintélyes munkapárti választóját is, abból a célból, hogy döntsék el ők a jelöltséget. A gyűlésre meghívott választók nagy többsége Gencsy Samu mellett tette le a voksát. A Vadnay szimpatizánsok, viszont nem nyugodtak bele a szavazás eredményébe. Tarnay Gyula a pártegység megóvása érdekében követelte, hogy hívják össze a nagyválasztmányt, mert a jelölés kérdésében csak a nagy választmánynak van joga a végső szót kimonda-