Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
beszüntette a szavazást és hivatalosan is Serényi Béla munkapárti jelöltet hirdette ki győztesnek. Az eredmény kihirdetését a Serényi-párti szavazók viharos éljenzéssel fogadták és menetté tömörülve a megyeháza elé vonultak. A megyeháza erkélyén megjelent Vay Elemér főispán, dr. Tarnay Gyula alispán, Koós Soma királyi tanfelügyelő, ifj. Kun Bertalan államvasúti felügyelő. Vay Elemér rövid és lelkes szavakkal méltatta Serényi Bélát és örömének adott hangot megválasztása miatt, majd Koós Soma beszélt a tömeghez. A gratuláló és üdvözlő beszédek elhangzása után a tömeg rendben elvonult. Az északi kerület mandátumáért viszont ádáz csata dúlt. A jelöltek Bizony Ákos és Lipcsey Ádám délelőtt 10-kor 80-80 szavazatot tudott magáénak, majd 11-kor 120-120, 12-kor 150-150 és délután 4 kor Bizony Ákos 420, Lipcsey Ádám 410 szavazattal bírt. A szavazási finis viszont Lipcsey Ádámnak sikerült jobban, mert az 5 órai záráskor Bizony Ákosnak 430, Lipcsey Ádámnak 453 szavazat állt a neve mellett. Ez volt Miskolc választási szenzációja: Bizony Ákos Miskolcon megbukott! 384 Az 1910-es parlamenti választások tehát Miskolcon teljes Nemzeti Munkapárti sikerrel zárultak. A munkapárt két képviselőt adott az országgyűlésbe Serényi Bélát és Lipcsey Ádámot. A város addigi hagyományos függetlenségi kerületei politikai oldalt cseréltek. Azonban a Miskolciak ekkor még nem tudták, hogy a szavazás ceremóniája röpke félév alatt kétszer is megismétlődik és mind két kerületbe új választásokat kell tartani. A választási győzelem után Serényi Béla táviratilag üdvözölte Szentpáli István polgármestert, megköszönve támogatását és kifejezte örömét és büszkeségét, hogy egy „tősgyökeres magyar város" képviselője lehet. Az események viszont azt igazolták, hogy Serényi nem mindenben mondott igazat. Már a választások után 10 nappal kósza hírek röppentek fel, miszerint gróf Serényi Béla, aki Besztercebányán is mandátumot szerzett a miskolci mandátumát nem tartja meg. A kósza rémhír június 22-én már tény volt. A város felbolydult, és nemcsak a miskolci munkapárt érezte magát becsapva, hanem a helyi függetlenségi pártiak is zúgolódtak az események ilyen alakulása miatt. Hiszen Miskolcnak, ennek a fejlődő, fiatal törvényhatóságnak érdekei képvise-