Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

A Függetlenségi 48-as Párt „Kossuth-fele" 1910. március 14-én ülést tartott Bizony Ákos elnöklete alatt és kinyilvánította, hogy Mis­kolc hagyományos függetlenségi párti két körzete nem veszhet el, s ezért mind két körzetben komoly jelöltjeik lesznek. A választmány Kürcz Jakab indítványára az északi kerületben az eddigi képviselő Bizony Ákos jelöltsége mellett foglalt állást hosszan tartó éljenzések közepette, a déli kerületben is az eddigi képviselőt Leitner Adolfot helyeselnék. Bizony Ákos válaszában megköszönte a bizalmat, de a jelöltállítás kérdését még nem tartotta időszerűnek. Majd, ha a gon­dos előkészületeket megteszi a párt, akkor meg lesznek hozzá a meg­felelő jelöltjeik is - mondta. Ugyanaznap a déli kerület Justh-párti képviselője, Leithner Adolf is gyűlést tartott, melyben beszámolt az országgyűlésben végzett munkájáról és hitet tett a függetlenségi eszmék mellett, bírálva a sza­badelvű kormányt. A gyűlés egyhangúlag kérte fel a déli kerület je­löltségére. A választási küzdelemben a miskolci nemzeti munkapárt sem tét­lenkedett, és ahogy azt már hónapok óta rebesgették 1910 áprilisának elején bizonyosság lett. A Lichtenstein József vezette miskolci párt igazi „nagyágyút" nyert meg gróf Serényi Béla m. kir. földművelés­ügyi miniszter személyében, aki elfogadta a felkérést és elvállalta Miskolc déli kerületének jelöltségét. Az északi kerületben szintén egy nem miskolci jelöltre esett a választás: Lipcsey Ádám budapesti hír­lapírót nyerték meg az ügynek. A két jelöltet táviratilag értesítették az 1910. április 5-i pártgyűlés határozatáról és a korábban a jelöltsé­get elfogadók, de most már hivatalosan is jelöltekhez küldöttséget menesztettek Budapestre. Április 5-én a miskolci Függetlenségi Párt is megtartotta hivatalos „zászlóbontását", jelöltállítási gyűlését, ahol nem történt meglepetés: a párt az északi kerületben Bizony Ákost kérte fel, a déli kerületben, pedig Leitner Adolfot biztosította támogatásáról. Miskolc két kerületében tehát április folyamán tisztázódtak az erő­viszonyok. Az északi kerületben Bizony Ákos nézett szembe Lipcsey Ádámmal, a déli kerületben gróf Serényi Béla ellenfele Leitner Adolf lett. A függetlenségi pártiak biztosra vették teljes győzelmüket, hi­szen az északi kerület Bizony Ákos számára, már szinte „hitbizo­mány" volt, a déli kerületben pedig a munkapárti Serényi két olyan rossz kortesbeszéddel hívta fel magára a figyelmet, hogy még az or­szágos munkapárti sajtó sem tudott teljes erővel lelkesedni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom