Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

miskolci programbeszédét. 334 Soltész Nagy és Tisza programbeszédei között Bizony Ákos január 10-én, Leitner pedig január 15-én tájé­koztatta programjáról választóit. (A helyi sajtóból érzékelhető, hogy a demonstrációk az ellenzéket erősítették, hitelesítették.) A minisz­terelnököt megérkezésekor a gömöri pályaudvaron, később szállás­helyén, a Korona szállóban is atrocitások érték, végül a rendőrség zavarta szét a tüntető, dobáló tömeget. 335 A két párt választóinak el­különítéséről külön intézkedések szóltak. A kormánypártiak a Koro­na szállótól, az ellenzékiek a Sötét-kapu alóli gyülekezőhelyről in­dultak a két választási körzet szavazóhelyiségébe. Az északi kerület a városmajorban (a mai Tűzoltó-parancsnokság helyén), még a déli ke­rület az ev. ref. Főgimnáziumban (ma Lévay József Református Gim­názium) adhatta le voksát. A két sátor szavazóit mindkét helyen deszkakerítéssel is elválasztották egymástól, a felhevült korteskedő­ket ily módon is távol tartva egymástól. A választásokról minden sajtótermék más-más adatokat tett közzé, de abban megegyeztek, hogy számottevő különbséggel mindkét ke­rületben a függetlenségi párt képviselői, Bizony Ákos és Leitner Adolf győztek. 336 A választás kihirdetését Miskolcon szimpátia­tüntetés követte, majd nagy bankett és ünneplés a Korona szállóban. A választási kudarcot nehezen viselő Tisza döbbenetében így kiáltott fel: „Megőrült az ország!" 337 1905-ben a választók akaratából - Miskolcon kívül is - földcsu­szamlás-szerűén megbukott a harminc esztendeje kormányzó Sza­badelvű Párt. A Tisza-kormány lemondott, de a helyén maradt. 1905. február 17-én összeült az új képviselőház, és megkezdődött a kötél­húzás a király és az új országgyűlés között, hiszen az uralkodó nem akart megbízást adni kormányalakításra a parlamenti többséggel rendelkező ellenzéknek. Az 1905. június 14-én tartott megyegyűlésen Bizony Ákos a kor­mány rendeletekkel történő kormányzása esetére kérte, hogy azt a megye tagadja meg. A kormánnyal szembeni „passzív ellenállást" a megyegyűlés szótöbbséggel elfogadta. 338 Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a király 1905. július elsejével Fejérváry Géza személyében új 334 Miskolczi Napló, 1905. január 21. 335 Reggeli Hírlap, 1934. április 3. 336 Miskolczi Napló, 1905. február 2. 337 THURZÓ NAGY L. 1964. X. köt. 69. P. 338 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 803/a. 35. köt. 348. kgy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom