Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

Az árvíz okainak vizsgálatakor abban mindenki egyetértett, hogy a Szinván lévő malmokat el kell bontani és a mederszabályozást a leghamarabb el kell kezdeni. Még abban az évben elkezdődött a malmok felvásárlása és elbontása, amely 1891-ben a Papmalom megvételével zárult. Az árvíz okozta rombolás ugyanakkor megteremtette a lehetőségét annak, hogy egy új városfejlesztési koncepcióval, egy leendő nagyváros képe körvonalazódjon ki. Ekkor ez még nem sikerült. TŰZRENDÉSZET ÉS AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓ ÉS MENTŐ EGYESÜLET A városok régi félelme és gondja a tűzvész és az ellene való védekezés. A krónikák számos nagy tűzvészt jegyeztek fel, ahol a tetemes anyagi kár mellett emberi áldozatok is voltak. A város hatóságai ezért minden lehetőt elkövettek a tűzesetek megelőzésére. A XIX. század elején már ügyeltek arra, hogy a házakat lehetőleg tűzmentes anyagból építsék, 1861-ben pedig elrendelte a tanács, hogy a zsúpos fedelű házak tetejét és a fakéményeket bontsák el tűzveszélyes voltuk miatt.

256 A tűzrendészetet szabályozó rendeletek előírták azt is, milyen kötelességük van a város lakóinak a tűz megelőzésében és annak oltásában. „Minden a városba újonnan bejött lakos tartozott venni egy bőrvedret."

257 A tizedmesterek, majd szakasztanácsnokok rendszeresen ellenőrizték a tűzoltáshoz szükséges eszközök meglétét. 1862-ben a város 9 vízipuskával rendelkezett, amelyhez beszerzett még 100 darab bőrvedret. Volt ekkor még tíz vasas rocskája, 25 tűzhorogja és 7 vízhordó szekere.

258 1868-ban jelent meg Miskolc első modern értelemben vett tűzrendőri szabályzata, amely megszabta a miskolci építkezéseknél betartandó tűzbiztonsági szabályokat, a kémények rendszeres ellenőrzésének módját és díjazását, a gyúlékony és tűzveszélyes anyagok tárolásának módját, a tűz elleni védekezés módozatait.

259 „Minden családfő, háztulajdonos ... köteles magát egy úgynevezett kapitány vizes hordóval vízvedrekkel baltával ellátni, a fedélzet magasságá256 B.-A.-Z. m. Lt. 257 LÁNG O. 1899.: 6. p. 258 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 467. p. 259 Borsod, 1869. 26. sz.