Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

log Ö. János, Püspöki István (mészáros), Festő Márton, P. András, Boros Jánosné, Czene István stb. A legtöbb sertést tartók sorában is Seres István (16) állt az élen, majd Görög Pál (10), Kormos Ambrus, Forgó Pál, Kerülő Szabó János következtek (4-4). A méhrajokkal foglalkozók élén Paxi Mihály (7), Vay Gergely (6), Nyírő Márton (6), Cseh János, bognár (6), Forgó Pál (5), Poroszlai János (5), Béres Varga András (5) állt. A búzatermesztők körében is Seres István vezetett (16 köböl), majd Babos Pál (8), Paxi Mihály (8) következett. Hasonló volt a helyzet az árpa esetében is: Seres István (5), Kormos Ambrus (4), Batso Mihály (4), Donga Ö. György (4). A legtöbb zabmennyiség (8) Batso Mihály, Seres István és Sótzai István (6-6) neve mellett szerepelt. Említést érdemel az, hogy a kölestermesztők sorában nem találkozunk iparossal, viszont az egyéb növénnyel foglalkozóknál igen. Az 1715. évi összeírás tartalmazza az iparosok, kézművesek nevét. A megszokottnak mondható XVIII. századi városi arányt mutatja a csizmadiák magasabb száma (23%). Őket követik még jelentősebb számban a mészárosok és a szabók. A korábbi állapothoz hasonlóan, a kézművesek rendszerint állattartással és födműveléssel is foglalkoztak.

54 Igyekeztünk a pontatlanságokat is magában rejtő, de bizonyos tanulságok megfogalmazására alkalmas egyéb összevetést is elvégezni. Az 1711. és 1715. évi összeírások névanyagának egymás mellé helyezésével azt tapasztaltuk, hogy a nevek 45-50%-át lehet azonosítani. Talán még pontosabban fogalmazva, azt lehet mondani, hogy a népesség ugyanazon részét ismét Miskolcon írták össze. Mindez egyrészt jelentheti azt, hogy eleve csak feltételesen használhatóak ezek az adóösszeírások, másrészt adataink utalhatnak a lakosság igen jelentős mobilitására is. Azonban hangsúlyoznunk kell azt, hogy forrásaink a miskolciak kisebb-nagyobb csoportjaira vonatkozóan nem közölnek információkat. Ujabb kísérletképpen 50 személy esetében megvizsgáltuk azt, hogy 1711-hez képest négy évvel később hordóik száma, szőlőterületük milyen változásokat mutat. 68%-uk esetében egyértelmű csökkenés, míg 4%-uk esetében növe54 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. Ip. XXI. V. 71/54.