Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

rosszabb esetben a pesti egyetemre eljutott magasan képzett, és többnyire igen jó képességű emberekből kerültek ki. A miskolci lakosok összefogásának egyik fontos része az iskolák építéséhez, működtetéséhez, másik nagy területe a XVIII. századi templomépítésekhez kapcsolódott. A város barokk templomainak többsége ekkor épült, ezért ezt a századot a miskolciak méltán tekinthetik a gyarapodás és az építés évszázadának. A maradandóságot a város hagyományai képviselték. A Miskolc mezőváros lakóit érintő XVIII. századi szellemi áramlatok között sajátos szerep illeti meg a szabadkőművességet. Bár a település lakói közül igen kevesen szerezhettek tudomást a titkos társaság működéséről, mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy regionális központi szerepe miatt éppen Miskolcot tartották alkalmasnak a nemesi szervezők a zavartalan ténykedésre. A bécsi Theresianumban tanult Török Lajos már 1780 májusában felvetette a páholy megszervezésének szükségességét, majd az eperjesi „Erényes szarmata" páholytól meg is kapta hozzá az alapítólevelet.

253 Az „Erényes világpolgárhoz" (vagy „Erényes kozmopolitához") páholy 1781. május 18-án Török Lajos gróf elnökletével alakult meg a Baksay-féle házban. A tizenegy alapító tag között volt Török József, a debreceni kerületi tábla elnöke (Lajos bátyja), Vay József szabolcsi alispán, Ragályi István borsodi alispán, Fáy Barna borsodi főjegyző és talán egyetlen polgári származásúként a város gyógyszerésze, Kail János is. 1781 őszén a megyei választások újabb tagok felvételére adtak alkalmat. Szathmári Király József főadószedő, Aspremont János gróf és Bernáth László ügyvéd után a borsodi aljegyzőt, Melczer Lászlót is tagjaik sorába fogadták. 1784. január 16-án Fráter István debreceni szenátor és Berzeviczy Gergely közvetítésével a miskolci páholyba vették fel Kazinczy Ferencet is.

254 A fiatal Kazinczy „mágusi erővel" bíró, tiszta és a „legnemesebb lelkű halandónak" titulálta a páholy élén álló Török Lajost, s őszinte örö253 KOSÁRY D. 1980. 324. p., ill. ABAFT L. 1993. 197-199. p. 254 Szathmári Király József később alispán lett, Melczer pedig Borsod megye országgyűlési képviselője. 1782-ben Kóji Komáromi György (Komáromi Csipkés György debreceni főbíró leszármazottja) és Fráter István mellett többek között Péczely István sarkadi jegyző is tagja lett a páholynak.