Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

örökítette meg Miskolc belterületén az ún. Kerekes-féle fakereskedést

212 stb. A kereskedők mellett a nemesi összeírás esetén ugyanabba az átfogóbb foglalkozási kategóriába soroltuk a többi, szolgáltató jellegű foglalkozást (például kocsmárosok, borbélyok, szakácsok stb.), ezek a nemesi összeírásban nem érik el az összeírtak 2%-át. A vendéglátásra vonatkozó adataink az 1820-as évek nem nemesi összeírásaiban szegényesek (a későbbiekre ld. alább), a regnicolaris összeírás megemlít ugyan két segéd nélkül dolgozó borbélyt, továbbá a zsidó Fleischer Fábián nevénél megjegyezték, hogy „cavearius", vagyis kávémérő. A megjegyzés mögött az húzódik, hogy a változó városi életformának ez a velejárója (vagyis a kávéházlátogatás) ekkorra már polgárjogot nyert Miskolcon.

213 De meg kell jegyeznünk, hogy Fleischer is összetett jövedelemforrásokkal rendelkezett: nagy házat adott bérbe, továbbá több állatot is tartott. (Ugyanúgy, mint például az állattartás okán már említett Malagits Ferenc, aki korábban, 1805től bérelte 530 forintért a kávéházat.

214 Ld. még alább.) 5 adózónál említettek továbbá jelentős uradalmi bérletet megélhetési forrásként illetve annak kiegészítéseként, (ld. 26. sz. mellékletet.), két-két malom illetve fogadó, valamint a sörfőzde haszonvételéről volt szó. Az itt is említett Hutter György nevű árendás a város kocsmáját és Bábonyi bércen lévő pincéjét is bérbe vette, évi 308 váltó forintért. (Ez utóbbi jogot egyébként nyilvános licitáláson nyerte el, a kikiáltási ár 150 forint volt, és rajta kívül még hatan versengtek a bérlet jogáért.)

215 A korabeli bérletek időtartamáról egyelőre nincsenek pontos adataink, a város Szinván lévő malmának hasznát 1821-ben 6 évre adták bérbe egy bizonyos Dalnoki Nagy Józsefnek,

216 aki egyébként szintén licitált a kocsmabérletért is. Az árendásoknak többnyire nem a bérlet működtetése volt az egyetlen megélhetési formája, ezt bizonyítja Krausz Lénárd miskolci kőfaragómester esete is, aki a koronauradalom egyik kőbányáját vette bérbe 200 forintért 1818-ban.

217 212 MOL. S 11. No. 1554. 213 DOBROSSY I. 1991/a. LEVELES E. 1929. 108. p. 214 LEVELES E. 1929. 108. p. 215 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/e. 350/1821. sz., a vonatkozó rendelkezésre: uo. 240/1821. sz. 216 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/e. 786/1821. sz. 217 HOM. HTD. I. 76.9.4