Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

rel, Sátoraljaújhellyel és Ungvárral együtt az Alföldet a felvidéktől elválasztó vásárvonalon fekszik. Utóbbinak viszont intézményhálózata és az általuk vonzott, illetve ellátott népesség jóval meghaladja Miskolcét, regionális szervezőereje lényegesen nagyobb, hatása sokkal távolabbra ér el. Jó lenne, ha módunk lenne Miskolc társadalmi és gazdasági szerkezetének részletesebb összevetésére néhány fentebb kiemelten említett városéval, azonban a kutatások jelen állapotában ez ma még nem tehető meg. Ugyancsak nem rajzolható részletekben gazdagabb kép a Miskolcon lezajlott társadalmi és gazdasági folyamatokról. Nem ismerjük igazán a társadalmi átrétegződés és mobilitás mértékét, módját és lefolyását, sőt az 1780-as és 1820-as évek között jelenleg egy lyuk tátong ismereteinkben Miskolc társadalmára vonatkozóan. Ugyanígy nem tudunk eleget a szőlő és bor szerepének alakulásáról, a nemesség városban játszott gazdasági, társadalmi és közigazgatási szerepétől. A kereskedőket és kézműveseket inkább, mint társadalmi rétegeket ismerjük, gazdasági tevékenységükről lényegesen kevesebbet tudunk. Nincsenek részletesebb adataink, sem becsléseink az árakról, a fogyasztókról az áruforgalomról, az áruösszetételről, a kereskedelem irányok szerinti megoszlásáról (különös tekintettel a gabona- és borkereskedelemre) és nem utolsó sorban e tevékenységek profittermelő képességéről, a tőkeképződésről. Kevés az ismeretünk a társadalom új rétegeiről, az új életformákról, az új társadalmi és gazdasági intézményekről, vállalkozásokról. Ezzel együtt úgy véljük, hogy optimista módon lehet a kötetpáron végigtekinteni. Egy monografikus jellegű kutatás alapjában két feladatot lát el. Összegzi az eddigi ismereteket és programot ad az eljövendő kutatásokra vonatkozóan. Hisszük, hogy az olvasó úgy teheti le Miskolc története III. kötetét, hogy nem megszépítve, hanem, reálisan láthatja a város helyét, másfél évszázad alatt megtett útját és nagyjából körvonalazódik számára a változás - megtorpanásoktól és felívelésektől tarkított - íve. És természetesen azt is látjuk, hogy a rajz milyen pontokon, milyen témákban bizonytalanodik el, mit nem tudunk elég pontosan, hol vannak azok a foltok, amelyeket az elkövetkezendő évek munkájának kell felszámolnia. Erre azonban minden esélyünk megvan.