Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

ban van. Fokozatosan megjelenik a modern értelemben vett közélet, az egyesületek, a sajtó, a közterek Miskolc életében, nő a más településekkel lebonyolított szervezett utasforgalom, megjelennek a turisták és kirándulók, gyarapszik az oktatási intézmények (és bennük az idegen diákok) száma. Ugyancsak megjelennek az új társadalmi rétegeket, az új életformákat, a megváltozott igényeket kiszolgálni-ellátni hivatott személyek és intézmények: cukrászda, kávéházak, színház, könyvtár, takarékpénztár, biztosító, ügyvédi irodák. A fent leírt folyamatokon Miskolc természetesen nem légüres térben, nem egymagában megy keresztül. A bevándorlóknak csak egy része érkezik távolabbról, a betelepülők figyelemreméltó százaléka Miskolc környékéről, Borsodból, illetve az ehhez közelálló településekből származik. Ugyanez érvényes az ideiglenes munkavándorlásban résztvevőkre is. Forrásainkban többször feltűnnek ugyan a szlováknak, lengyelnek nevezett felföldi vándormunkások, de az alkalmi munkások, napszámosok többsége valószínűleg inkább a környékről toborzódik. Erre utal, hogy az 1770. évi úrbérrendezés! vizsgálat során már több tucat Borsod megyei település lakosai említik, hogy időről időre Miskolcon vállalt „kézimunkával" - napszámvállalással - keresnek némi pótlólagos készpénz-jövedelmet.

14 A főként a környékről származó élelmiszert felvevő városi lakosság többszörösére növekedése a XVIII. század folyamán, a miskolci kézműipar fejlődése, a malmok számának és őrlési kapacitásának megduplázódása a XVIII-XIX. század folyamán,

15 a vásárok és hetipiacok számának szaporodása

16 mind-mind a város és környéke közötti kapcsolat egyre intenzívebbé válásáról tanúskodik. 14 TÓTH P. 1991. 15 1 702-ben négy, a XVIII. század második felében hat, 1846-ban pedig 7 malom többségében 3 kövesek - működik Miskolcon. (Ld. VERES L. és FAZEKAS Cs. tanulmányait e kötetben.) 16 A XVII. század végi, egykorú kifejezéssel élve „sokadalommal" szemben a XVIII. század végén már öt vásár van Miskolcon, 1801-től pedig december 16-án is tartanak vásárt. A középkori egy hetipiaci nap időszakunk elején kettőre, a végére háromra nő. (GYULAI É. 1995, BARSI J. (szerk.) 1991, KAMODY M. 1990, vö. SZEGŐFI A. e kötetben található tanulmányával.)