Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

(V. B. Bronyevszkij, Bozena Nèmcova),

6 valamint a megyei levéltár és a református egyház levéltári forrásaiban elmélyedő Marjalaki Kiss Lajos

7 nem osztozik minden téren a fejlődési diadalút ábrázolásában. A korszakra vonatkozó újabb kutatások itt közreadott eredményei viszont érdekes következtetések levonását teszik lehetővé: nagy vonalakban igazolják - néhány túlzástól eltekintve -, mind a kétfajta véleményt. A történeti valóság mindig sokszínű és egy Miskolc méretű város esetében elég bonyolult szövetű ahhoz, hogy attól függően, milyen oldalról közelítjük meg, egyszerre mutasson egymásnak látszólag teljesen ellentmondó tendenciákat. Láttuk, hogy Miskolc a XVI-XVII. század folyamán középkori önmagához képest szinte teljesen átalakult: megváltozott gazdasági élete, társadalmi szerkezete, vallása, felértékelődött regionális szerepe, miközben népessége lényegében stagnált, a város megőrizte középkori településszerkezetét és nem gyarapodott pompázatos középületekkel vagy a látogatókban emlékezetes képet hagyó beépített piactérrel. Vagyis Miskolc fejlődésének, átalakulásának ritmusa mind időben, mind az élet egyes területeit tekintve egyenetlen volt. Lényegében ugyanezt mondhatjuk el az általunk vizsgált időszakról is. Más jellegű, más ütemű a város gazdasági-társadalmi fejlődése az úgynevezett hosszú XVIII. század - a török kiűzésétől a napóleoni háborúk végéig terjedő időszak - valamint az azt követő, a forradalom és szabadságharc kitöréséig terjedő évtizedek alatt. Más a ritmusa a népesség, a társadalom, a gazdaság, valamint a kultúra változásainak. Más a ritmusa, más a kifejlete a reformátusok, a római katoli6 TARDY L. 1988, NËMCOVA, B. 1963. A nagyvárosi környezetből érkezett látogatók elsősorban Miskolc kinézetével, a köztisztasággal, az útviszonyokkal, általában az életkörülmények viszonylag nyers, számukra kulturálatlannak tűnő voltával elégedetlenek. A város gazdasági és regionális szerepét nem érzékelik, és nem tudják igazán Magyarország más tájaihoz viszonyítani sem. Az élet azon részterületeinek kritikája, amelyet műveikben olvashatunk, viszont igaznak fogadható el. 7 HORVÁTH B.-MARJALAKI KISS L.-VALENTINY K. 1962. A történeti fejlődést összefoglaló Marjalaki Kiss Lajos a gazdaság- és népességfejlődés megtorpanását észleli a napóleoni háborúk után, amit úgy magyaráz, hogy „a visszamaradás okait a várost ért elemi csapásokban: tűzvészekben és árvizekben kell keresnünk" (1962. 44. p.) A megtorpanás ténye a levéltári adatokkal és saját ismereteinkkel egybecseng, szerző katasztrófákra építő magyarázata azonban romantikus túlzás.