Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET
ingatlanösszeírás szerint az épület helyiségeit Stainiger Andrástól bérelték görög kereskedők használói, amely jó állapotban találtatott. Korábban cseréppel, kőpadlóval volt fedve, újabban zsindelytetőt kapott. Az utcáról ámbitos (tornác) vezet be, amelynek mindkét vége ajtóval van lezárva. A görög kompánia iratai között a legkorábbi dokumentumok egyike 1745-ből származik, s ez egy magyar nyelvű elismervény, amelyet Vay Ábrahám írt alá, bizonyítva, hogy egy házhelyet bérbe ad a kompániának. A telken épült házban, annak is az udvari részén említik a kápolnát, amely már Szent Naum nevét viselte. Az egyezségből arra lehet következtetni, hogy a görögök, s esetleges, kápolnának használt helyiségük - boltjaikkal együtt - miskolci megtelepedésüktől, 1743-ig a tapolcai apátság kúriájában volt. 1743-ban új bérletet kötöttek másik tulajdonossal, másik épület helységeinek bérletére. Ez az épület kerül vásárlás címén 1745-ben Vay Ábrahám tulajdonába, s ekkortól ő egyezkedik a kompániával. Ennek soron következő dokumentuma 1747-ben született, s egy nyolcpontos megállapodás, amelyet Vay Ábrahám mellett 12 görög kereskedő írt alá. Az új szerződés megkötésére azért volt szükség, mert „mostanis Oratóriumunk ott vagyon, Papunk ott lakik, mind erre, mind kereskedésünkre nézve jobb és derék alkalmatosságot akarván az Úr ő k(egye)lme nékünk építtetni, előre kivártunk az Úrral ő K(egye)lmével magunk jobb voltát s alkalmatosságát tekintve meg egyezni, és az urat azon költséges épületben segíteni." Tehát a kompánia kápolnája már itt található, itt lakik a közösség papja is, de mert alkalmasabb helyet szerétének, s ők még ingatlant nem szerezhetnek, támogatják Vay Ábrahámot abban az épület elkészítésében, amelyet ők aztán bérbe vehetnek, s maguk részére hasznosíthatnak. A kereskedőház végleges elkészülését minden bizonnyal akadályozta az 1746. évi tűzvész, de nem volt akadályozója a közösség hitéletének, erről győznek meg az anyakönyvi bejegyzések is. 1726. május 16-án történt az első temetés, s a szertartást a Szent Naum egyházközség szerzetes papja, Theodóziosz végezte. 372 1734-ben tűnik fel egy új szerzetes, Varnavasz nevű pap személyében. 1736-ban 372 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 380. p.
