Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

betagolódott evangélikusok visszatérését mindez megkönnyíti, s indokolja az egyszerűbb liturgiát az egyház szegény volta is.

308 A németek és szlovákok azonban az evangélikus jelleg elvesztését látták a ceremoniálék elhagyásában, s harcot indítottak azok megtartása mellett. A meghasonlásokkal járó belső ellentét egy teljes évtizeden át feszültségben tartotta a fiatal egyházközséget. Nyilvánvalóan a belső harc akadályozta az 1787-ben eltervezett templomépítés gyakorlati megvalósítását. Öt évvel később vetődött fel újra a kérdés, de a feltételek akkor is hiányoztak. A holtpontról csak 1795-ben mozdult ki a nagy ügy. A közadakozásból felépült, egyenlő szárú kereszt alaprajzú templomot 1797. október 29-én szentelték fel.

309 A következő esztendőben egy nyolc változatú orgonát is építettek Radvánszky Ferenc főfelügyelő ajándékaként. A templomnak tornya ekkor még nem volt. Az evangélikus liturgiái hagyományok helyreállításának első lépéseként oltárt is emeltek az új kultuszhelyen, de keresztet és gyertyatartót még nem használtak. Viszont a fából épült szószéket beépítették az oltárba, jelképezve az igehirdetés központi jelentőségét. A templom az imaház helyén épült fel, az építés ideje alatt a református templomban tartották az evangélikus instentiszteleteket.

310 A templombelső a felszentelést követő években megváltozott. Az oltár mögé karzatot építettek 1807ben, Filep János egyháztag 1809-ben új oltárt ajándékozott, ami az előzőhöz hasonlóan fából készült. A templom azonban éppen fennállásának huszadik évében, 1817. július 20-án villámcsapás következtében leégett. Az egyházközség erejét mutatja, hogy a megrázkódtatásból hamar felocsúdva hozzákezdett az újjáépítéshez. A deszkamennyezet helyett boltíves megoldást alkalmaztak, a főhajó 308 ZELENKA P. 1883. 29. p. A reformátusokhoz fűződő jó viszony emlegetése nem üres fordulat. A közös elnyomatás évtizedei kimunkálták a testvériség gyakorlását. A két egyház zsinata 1791-ben állandóan egyeztetve, párhuzamosan ülésezett. Az elkövetkező évtizedek során több átfogó együttműködési megállapodás született (Kapolyi Egyezmény 1796, Kéri Egyezmény 1830, Nagygeresdi Egyezmény 1833). A XIX. század első évtizedeiben pedig a két egyház uniójának megvalósítása igen komolyan felmerült. Ezt éppen a német és szlovák gyülekezetek ellenállása buktatta meg. Erről BUCSAY M. 1985. 309 A templomra nézve a jegyzetekben említett irodalom mellett: Ev. templom, 1865. 310 SZEBIK I.-VÁRHEGYI M. 1983. 24-28. p.